A második törpe
Kéne egy lógófülű fiú. Ezt máig sem értem, miért gondoltam így.
Nézegettem sokáig, fehéret szerettem volna barna szemmel. Az igazából nem is fehér, frosty-nak hívják a színt. Narancs szín, narancs nélkül. Az én törpém örökít fakult színt, ilyet frosty-ból elég reménytelen lett volna találni, ezért feladtam. Ebbe a nyunyuba pedig egyszerűen beleszerettem. Hetekig nézegettem a képét, és egyszercsak az eladóak közé került. 200 km-t utaztam érte. Egész úton csöndben csücsült a kosárban, és azóta sem egy hiperaktív állat. Elég félős, de nagyon jó puha, jó simogatni. Előbb-utóbb élvezi is :) Ha a hátára teszem, úgy marad.
Ebben a korban már elég nehéz volt megszelidíteni. A nevelésről nem is beszélve. Több, mint két hétig mostam föl utána minden nap, már akkora alomládát tettem be, hogy alig fért el mellette ez a pici nyúl, de ő még mindig képes volt mellétalálni. Amikor a plafonig összepisil mindent, egy méterre ellőve, az külön öröm. De már hideg volt kint, sajnáltam volna kitenni. Ezután még egy kupac bolhát is irthattam le róla.
Férfiként is elég mulya, pedig ő itthon az alfa-hím. Kevesebb, mint másfél kiló!
Karácsonykor a fiam véletlenül a lány lakásába tette, alig tudtuk leszedni róla. A lányt…
