Reggel arra ébredtem, hogy az ablakunk alatt kárál a kopasznyakú tyúkom. Gondoltam, majd megnézem a boróka tövében, hogy hol a tojás. De csak nem hagyta abba az üvöltözést. A következő gondolatom az volt, hogy talán új tyúk kezdett tojni, azért örül ennyire az eredménynek. A párom szidta kicsit, hogy széttúrja az egész előkertet. Visszafeküdtünk. A kotkodácsolás egyszercsak buborékolásba fulladt, majd elhalt. Itt ugrottunk ki az ágyból, és az ablakon kinézve megláttuk a rókát. Kinyitottuk az ablakot, kiabáltunk, villogtunk a zseblámpával, de semmi. Kényelmesen falatozott tovább az itáliai tyúkomból.
Ruhába ugrottunk, kimentünk, a férjem lapátot ragadott. Egy fehéret láttam, de a többinek nyoma se. Ketten járkáltunk a kertben lámpafénynél, az utca felőli oldalon meg olyan világos van egész éjjel, hogy újságot lehetne olvasni. Ennek ellenére a róka még háromszor visszajött! Én rókát csak állatkertben láttam eddig. Nem is gondoltam, hogy ekkora! A kerítésen át úgy közlekedik, mint a macska. Helyből átugorja, tyúkkal a szájában! Két méterre állhattam tőle, mikor még mindig inkább a tyúk nyakával foglalkozott… Aztán jött a párja is.
Számba vettük a károkat. A kósza fehéret megmentettem a rókától, egy kopasznyakú tátogott a kert közepén szánalmasan. Zsiráf a kerítés mellett kimúlva. Az egyik itáliait láttam a kerítés túlfelén. Aztán a másik fehéret is megtaláltuk a nyúlketrec alatt. Egy itáliai is megkerült, de alig győztük megfogni ketten. Eddig is bizalmatlan volt… Összeszedtünk mindent, egy tetemet kikötöttem csalinak. Erre egyszercsak szörnyű kotkodácsolás a lábam mellett! Azt se tudom, hogy került oda, de meglett a másik kopasznyakú!
Hát így jártam. Két tojás volt ma, a róka persze a legjobban tojó tyúkot intézte el. Itáliaiból és kopasznyakúból is a gyengébbecske maradt, ezek még nem tojnak. Munka ugyanannyi marad, de tojást vehetek a boltban :( Ha nem jöhetnek ki sötétben, akkor világítani se tudok nekik, tojni se fognak. Kacsalábon forgó, összközműves tyúkól ára pedig nem jön ki a megtermelt tojásból. Most egy ideig a hálószobájukba zárva lesznek kénytelenek kivárni, amíg kiengedem őket. Mondjuk, ennyien kényelmesen elférnek bent is.
Vörös-tarka végre :) 
Ez meg egy hód talán... 
Azért vannak fülei is :) 
Ez is ma készült... 
