A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Szerettem volna egy másik vöröskét, hogy a gyerekeiket pároztatva foltos vöröseim legyenek. Ekkor még nem is sejtettem, hogy Achmed lány.

Érte is utaztam egy keveset, és akkor láttam meg, hogy ez nem is új-zélandi. Hosszú fül, keskeny fej, a szülők pedig kb. 6 kilósak voltak. Sajnos, a színe meg sem közelíti Giziét. De a hasa neki sem fehér, és összességében igencsak szép, kecses látványt nyújtott. Mint egy őzike. Eszembe sem jutott otthagyni.

Kéne egy lógófülű fiú. Ezt máig sem értem, miért gondoltam így.

Nézegettem sokáig, fehéret szerettem volna barna szemmel. Az igazából nem is fehér, frosty-nak hívják a színt. Narancs szín, narancs nélkül. Az én törpém örökít fakult színt, ilyet frosty-ból elég reménytelen lett volna találni, ezért feladtam. Ebbe a nyunyuba pedig egyszerűen beleszerettem. Hetekig nézegettem a képét, és egyszercsak az eladóak közé került. 200 km-t utaztam érte. Egész úton csöndben csücsült a kosárban, és azóta sem egy hiperaktív állat. Elég félős, de nagyon jó puha, jó simogatni. Előbb-utóbb élvezi is :) Ha a hátára teszem, úgy marad.

Ebben a korban már elég nehéz volt megszelidíteni. A nevelésről nem is beszélve. Több, mint két hétig mostam föl utána minden nap, már akkora alomládát tettem be, hogy alig fért el mellette ez a pici nyúl, de ő még mindig képes volt mellétalálni. Amikor a plafonig összepisil mindent, egy méterre ellőve, az külön öröm. De már hideg volt kint, sajnáltam volna kitenni. Ezután még egy kupac bolhát is irthattam le róla.

Férfiként is elég mulya, pedig ő itthon az alfa-hím. Kevesebb, mint másfél kiló!

Karácsonykor a fiam véletlenül a lány lakásába tette, alig tudtuk leszedni róla. A lányt…

Semmi izgalom. Egyszerűen megette a rácsokat. Pedig szép volt. Ronda fémrácsra cserélve.

Kegyetlen gazdik, már megint itthagyták azt a szerencsétlen nyulat. Közben a háza majdnem a duplájára bővült, beépített nyulunk lett :))

Most nem volt semmi drámai, egyszerűen amikor éjjel kettőkor,  hat óra autókázás után beestünk a lakásba, Rozi az ajtóban várt minket. Most nem is akart éhenhalni, pedig a magjait benthagyta a ketrecben és kizárta magát. A hálószobák ajtajait időben eltorlaszoltuk :)

Rozi lakását teleraktuk minden földi jóval, és elmentünk pár napra. Hazaérve nem találtuk a zárt ketrecben…

Szisztematikusan elkezdtem átkutatni a házat. Az első észrevételem az volt, hogy az ablakpárkányon levő cserépből hiányzik a rozmaring. A bazsalikom is. Aztán a kakukkfű jött. Még a száruk is. A következő, hogy a könyvelőnek összekészített számlákon egy sárgás folt és néhány nyúlbogyó van… De nyúl sehol.

Az összes háló ajtaja nyitva. Önző vagyok, először a saját ágyamban kerestem. Nincs. Zolinak galériaágya van. Ott sincs. Első ránézésre Gyöngyvérnél se. De hopp, nézd csak, az íróasztalon levő virágok… Hiányoznak! Lássuk: egy orchidea, a futóka csak kicsit rágva, az nem finom, egy kaktusz, az szúr, egy komplett korallvirág, a másiknak csak a virága, ez a szülinapi ajándék volt…

Nyúl sehol. Felforgattam a babaházat, el voltam rá készülve, hogy egy kihűlt tetemet találok valahol a parkettán az egyik sarokban.

Feladtam a szobát, kimentem inni, aztán mintha megmozdult volna valami. Az ágy alól egy bánatos fülpár tulajdonosa nézett rám. A lakásába visszatéve boldogan ugrándozott, evett, és elaludt.

Itt a mese vége… Folyt. köv.

Achmed növögetett, Rozi pici maradt, felmerült a kérdés, hogy mire jó az egész. Miből lesz a pecsenye?

Ez a kérdés vezetett a következő nyúl beszerzéséhez. Ha már veszek, miért ne legyen szép is? Így esett a választásom az új-zélandi vörösre. Nem is messze, nem is drágán kaptam egy gyönyörű példányt, rengeteg jótanáccsal és kellemes beszélgetéssel kiegészítve.

Rozi nem tűrte meg maga mellett, pedig még csak három hónapos volt. Ilyenkor még nem kéne védenie a területét. Achmed kétszintes kerti villáját kettéválasztottuk, és Gizi kapta a felső szintet. A név onnan ered, hogy fürdés után úgy nézett ki, mint egy takarítónő :))) Elnézést, nem szeretném sem a Giziket, sem a takarítónőket megbántani…

Azóta a leggyönyörűbb nyúl lett a világon. Egyszerűen tökéletes. Legalábbis nekem. Túlzottan is. Nem is szokott rosszalkodni. Egyáltalán.

Jelentős fordulópont az életünkben: beszereztünk egy újabb nyulat. Narancsszínű, lógófülű álomnyuszi. 7  hetesen került hozzánk, teljesen szobatiszta volt.  Ő nem is nőtt túl nagyra, a két kilójával egész elfogadható a nappaliban. És jól megy a színe a fenyőbútorokhoz :)

Achmednek készült egy ketrec, amiben nappal legelészhetett. Ismerkedett a macskákkal is. Spagetti egyértelműen úgy tekintett rá, mintha az ebédjére nézne. A fűben meglapolva odaosont, ugrott, majd mikor a rácshoz ért az orra, jött Achmed, és megszagolta. A nyúl ugyanis egyáltalán nem tartott tőle. Nevettünk is, hogy a nyúl titkos fegyvere a puszi :)

Gondoltam, kimegyünk egy kicsit sétálni. Letettem a lábamhoz Achmedet a fűbe. Soha nem ment el mellőlem két lépésnél távolabb. Leginkább a lábam mellett állt, de most mást gondolt. Átügetett a kerten, én meg gondoltam, ne ijesztgessük, majd a sarokban összeszedjük. Hát nem. A nyúl megállás nélkül futott át a kerítés rácsi között. Az egyik szomszédban macska, a másikban kutya, a kettő csengője között 100m. A közelebbit (a macskásat) próbáltuk előbb, nem nyitott kaput. Dani bemászott a kerítésen, és próbálta visszakergetni a nyulat. Lehetőleg nem a kutya felé…

És ekkor megjelent a szomszéd :o Eddig a padláson volt, azért nem jött előbb. Talán vasrudat is hozott apjukom a zajra :) Magyarázkodtunk egy sort, ők meg ajánlották a nyúlpaprikás receptjét….

Már évek óta fűztek a gyerekeim, hogy vegyünk egy húsvéti nyulat. Tőlem elég távol állt minden háziállat, legfeljebb halaim voltak.

Megígértem, hogy megnézhetik a nyuszikat a piacon, de most sem terveztem venni. Nagyhét lévén eléggé elszálltak az árak. Szinte mindenki árult “törpenyulat” is duplaáron. A legkisebbek kb. 20 dkg-osak voltak, itt leragadtunk. A néni is aranyosnak tűnt. Aznap elég rossz napom volt, a pici szőrös állatka pedig olyan hihetetlenül megnyugtató volt a kezemben… Én sajnáltam volna legjobban otthagyni. Kiválasztottunk egy kékszemű, barna foltosat, amiről állította a néni, hogy fiú és öt hetes múlt.

Vissza is lehetett vinni húsvét után. Persze nem terveztük, a kertben csak megleszünk vele valahogy.

Olyan pici volt, nem volt szívünk kirakni. Először úgy gondoltuk, hogy csak húsvétig marad bent. Aztán készült neki ketrec, a nyuszi maradt. A gyerekek beosztották, hogy melyik nap ki szed neki füvet a kertben. Nyuszóka növögetett, a nappali kezdett nyúlbiztossá válni. Megrágott néhány kábelt, és rendre nevelte a családot :))

De aztán tovább nőtt, 2,5 kg fölött már csak hosszában fért be a helyére.

Szóval a törpenyúl nem annyira volt törpe… Mostani szemmel nézve még négy hetes se lehetett, csoda, hogy megmaradt. Mostanra öt kiló fölött van és lány lett…

Ő Achmed. Megszolgálta a nevét, mert egy terrorista :)  Azaz mostanában Achmedina :)))  Legalábbis azt hiszem…