A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Tegnap délután nem csuktuk vissza jól az etetőt, és a vörös picurok kiszöktek. Ez eddig még nem lett volna gond, már előfordult korábban is, akkor türelmesen várták a ketrec alatt, amíg visszapakoljuk őket. De most Achmed kint volt, és szétkergette őket. Már sötétben értünk haza, tízkor mentem ki hozzájuk.  Amikor kiléptem a teraszajtón, valami mocorgott a virágok közt. Azt hittem, süni. De a ketrecben egy kisnyúl sem volt, az anyuka pedig nagyon hiányolta őket… Ugyan hihetetlenül hangzik, de 1/2 12-re ketten, egy tekerős zseblámpa segítségével az összeset összevadásztuk :) Kilencet kilenc különböző helyen: volt belőlük a bokorban, a garázsleállón, az előkertben és a szomszédban is. Egyért a férjem mászott át, másnap mentegetőzhettem, hogy mi a sok lábnyom a felásott kertben :) Meg persze megtaláltunk egyet a teraszlépcső alatt :) Én már háromnál örültem, hogy maradt valami, nem hittem volna, hogy a rengeteg kóbor macska mellett meglesznek. A nyolcadik volt a szomszédban, a kilencedik pedig akkor mozdult meg a torma levelei alatt, amikor feladtuk, és befele indultunk. Visszatettük őket az anyjukhoz, aki megmosdatta, megszoptatta őket, és visszatért a családi béke.

Itt a bizonyíték, hogy mindegyik megúszta sértetlenül:

És innen jön a rossz…

Másnap reggel etetem őket, mind megvan. De egy döglött kisnyúl fekszik a földön, Achmed kölykei közül a kedvencem :((( Rohanok a ketrechez: újabb tetem. A kerec méterekre az előző napi helyétől, a tyúkháló kitépve, a ponyva elveszett útközben, nyúl semmi… Még egyet megtaláltunk, innen 30 méterre, a sövény alatt. Semmi nyom rajtuk, csak megfojtotta valami. A többiről semmi hír. Ha meg is menekültek, nem találtak haza azóta :( A szomszéd néhány napja panaszkodott, hogy nyest jár a padlásán, elvitte a kismacskát :( Már kiraktak csapdát. A ketrec az ablakunk alatt volt, nyitott ablaknál aludtunk. Hallottam éjszaka egy sikítást, de azt hittem, macska. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora állat képes széttépni a rácsot…

És a gyanúsított:

Vajon melyik a kakukktojás?

Gizi kölykei jövő hétvégétől elvihetőek. Az anya és a testvérek helyben megtekinthetők, valamint Vili is, aki az apa korábbi almából származik. Mindannyian sötétvörösek, és nagyon kedvesek :)

Gyönyörű színű, puha szőrük van, és nagyon szeretik a simogatást. Szívesen ajánlom kedvencnek is őket, ez a fajta felnőtt korára is szelíd, bújós marad; nem félős.

Ahogy különbözött Achmed és Gizi, úgy különböznek a picik is. Achmed vadállat kölykei bármire képesek a reggeliükért. Ha kinyitom a rácsot, menekülnek; ha megfogjuk őket, akkor rúgnak, karmolnak. Rengeteget nőttek mostanában, kiló körül vannak most, hathetesen.

Ezzelszemben Gizi kölykei édes cukorfalatok :) Ha közelítek hozzájuk, már a rácsnál sorakoznak mindannyian, és várják a simogatást. Az anyjuk is befekszik közéjük. Szálanként a kezemből veszik el a füvet. Még egy bő hét, és eladóak lesznek. Kedvencnek is fogom ajánlani őket, nem csak tenyészteni, annyira szelídek és kedvesek.

A legkisebbek vörösödnek; Achmed kölykei hatalmasra nőttek, és nagyon vadak. Kint laknak, és napjában kétszer arrébb tesszük őket. Kell csinálnom még egy ilyen ketrecet, nagyon bevált.

Amíg takarítottam, behoztam a piciket, apa meg fotózott. Gyorsan nőnek, némelyik már zabot is rágcsál. A szőrük nagy, és szép sötét :)

Gizi kölykei kijöttek a fészekből :))) Álomszépek!

A nyúl elsősorban füvet legelészik a mezőn. Örül, ha magot is talál, szívesen leeszi a felmagzott füvet; virágokat, néha gyümölcsöt. Ha más nincs, például télen, akkor kiássa a gyökereket.

Fűből sokat kell enni, egész nap el van vele foglalva. Nem hízik el tőle, nem rontja el a gyomrát, és nem is unatkozik közben.

Ehhez képest mivel szokás etetni a nyulat? Táppal. Miért? Mert egyszerű. Megveszek egy zsáknyit, eláll, minden nap adok egy mérőpohárnyit. Kiegyensúlyozott, semmi más nem is kell. Ráadásul minél jobban hasznosul egy táp, annál kevesebb a végtermék. Jó esetben némi szénát vagy lucernát kapnak mellé. Egy perc kiszórni neki, tíz perc alatt megeszi, de mit csináljon utána?

Divat még a drogériában, állatkereskedésben kapható táp, jutalomfalat. Édes, mézes, joghurtos, ki tudja milyen. Én is szeretem kézből etetni őket, de friss fűvel, répával, pitypanggal. Vegyünk inkább egy csomag petrezselymet jutalomfalatnak. Olcsóbb is, szeretik a nyuszik és egészséges. Egy pohár vízben hűtőben eláll egy hétig is.

Füvet nem szokás nyúlnak adni, mert felfúvódik, és bele is halhat. Persze. Ha összeszedek egy nyaláb füvet, és megrohad a közepe, azt tényleg nem bírja. A mezőn, a korlátlan mennyiségű étel közül válogat a nyúl, csak a legfrissebb fűszálak legtetejét rágcsálja. A ketrecben ritkán ekkora a választék, ha nincs jobb, tényleg megbetegedhet tőle. Ha belevágunk mérgező növényt, azt is megeszi. De bízzunk a nyulakban, nagyon válogatósak ám! Először mindig a legfinomabb falatokat válogatják ki. Nézzük meg, melyiket hagyja utoljára, azt kevésbé szereti, legközelebb abból ne  adjunk neki.

A nálam született nyuszik az anyjukkal együtt azonnal füvet és leveleket esznek. Amint kijönnek a fészekből, elkezdik rágcsálni, három hetes korukra már egész komoly mennyiséget esznek belőle. A magokat, száraz kenyeret csak később kóstolják meg. Ezzel az etetéssel nálam még soha nem fordult elő a kicsik között amúgy gyakori emésztési probléma. Cserébe két hátránya van: több munka leszedni a zöldet, és lassabban nőnek, mint a táppal.

A vásárolt nyulakat is átszoktattam a zöldre. Először csak keveset, fonnyasztva kaptak, aztán előbb-utóbb már ők is kint legelnek a többiekkel.

Mind a kilenc megvan :)))

Már kint rohangálnak és esznek az anyjukkal. A foltos a kiskedvenc, ő a legbátrabb. Azt hiszem, fiú :(