Egy jó, egy rossz
Tegnap délután nem csuktuk vissza jól az etetőt, és a vörös picurok kiszöktek. Ez eddig még nem lett volna gond, már előfordult korábban is, akkor türelmesen várták a ketrec alatt, amíg visszapakoljuk őket. De most Achmed kint volt, és szétkergette őket. Már sötétben értünk haza, tízkor mentem ki hozzájuk. Amikor kiléptem a teraszajtón, valami mocorgott a virágok közt. Azt hittem, süni. De a ketrecben egy kisnyúl sem volt, az anyuka pedig nagyon hiányolta őket… Ugyan hihetetlenül hangzik, de 1/2 12-re ketten, egy tekerős zseblámpa segítségével az összeset összevadásztuk :) Kilencet kilenc különböző helyen: volt belőlük a bokorban, a garázsleállón, az előkertben és a szomszédban is. Egyért a férjem mászott át, másnap mentegetőzhettem, hogy mi a sok lábnyom a felásott kertben :) Meg persze megtaláltunk egyet a teraszlépcső alatt :) Én már háromnál örültem, hogy maradt valami, nem hittem volna, hogy a rengeteg kóbor macska mellett meglesznek. A nyolcadik volt a szomszédban, a kilencedik pedig akkor mozdult meg a torma levelei alatt, amikor feladtuk, és befele indultunk. Visszatettük őket az anyjukhoz, aki megmosdatta, megszoptatta őket, és visszatért a családi béke.
Itt a bizonyíték, hogy mindegyik megúszta sértetlenül:
És innen jön a rossz…
Másnap reggel etetem őket, mind megvan. De egy döglött kisnyúl fekszik a földön, Achmed kölykei közül a kedvencem :((( Rohanok a ketrechez: újabb tetem. A kerec méterekre az előző napi helyétől, a tyúkháló kitépve, a ponyva elveszett útközben, nyúl semmi… Még egyet megtaláltunk, innen 30 méterre, a sövény alatt. Semmi nyom rajtuk, csak megfojtotta valami. A többiről semmi hír. Ha meg is menekültek, nem találtak haza azóta :( A szomszéd néhány napja panaszkodott, hogy nyest jár a padlásán, elvitte a kismacskát :( Már kiraktak csapdát. A ketrec az ablakunk alatt volt, nyitott ablaknál aludtunk. Hallottam éjszaka egy sikítást, de azt hittem, macska. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora állat képes széttépni a rácsot…
És a gyanúsított:
