A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

A felállított nyestcsapdával már a környék összes macskáját megfogtuk, a sajátunkat kétszer is :) És egy süni is besétált a csapdába.

Hat vöröses, meg két fehérebb. A maradék kettő szőrén-szálán eltűnt :(

a lila ló elalélt…

Lali az új nyuszink. Ha nem is ló, de csacsi: hatalmas fülei vannak :)

Húsnak árulták, nem is volt messze, elcsábultam. Gondoltam egy-egy alomra jó lesz, aztán meglátjuk… Hát, azóta kedvenc lett :)

Előző gazdája távirányítással gondozta a nyulakat: a felesége etette, aki viszont nem merte őket megfogni. Így Lali egy rettenetesen félős, ámde kíváncsi nyussz lett :) Második napra már elvette a kezemből a füvet, harmadik napon hozzámdugta az orrát. De a zajoktól továbbra is nagyon fél, és nagyot tud dobbantani :)

Keverék létére meglepően egyenletes szőre van, és a hasa is vöröses. Lili párja lesz.

Tíz pici vadas kölyök, némelyik vörösebb. Nagyon aktívak, talán a meleg miatt.

Peti szépen növöget :) Nagyon nyugodt, szelíd nyúl. Nagyon szeret kint lenni a fűben :)

Egy híján az összes nőstényt elvitték. A bakok közül kettő foglalt, a többi még eladó.

Legközelebb belépőjegyet fogok szedni nyuszisimogatásra :) Vili és Gizi mindenkit elbűvöl.

Achmednek tíz kölyke született. Csupa vadas színű.

Készítettem fotókat az eladó nyulakról. Legkorábban hétvégén vihetők el.

Itt találhatsz korábbi képeket róluk.

Először is, szögezzük le, hogy minden nyúlnak más természete, személyisége van. Alapjaiban véve ezt nem tudjuk megváltoztatni, de türelemmel jobb irányba terelgethetjük.

Minden fajtának van egy alaptermészete. Ez furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele: a fajták úgy alakultak ki, hogy valamely közös őst egy (néhány) kedvező tulajdonságra szelektáltak. Gazdasági nyulaknál ez a szaporaság és a húshozam, vagy a szőrme minősége. Egyszínű fajtáknál a szín, tarkánál a mintázat, törpenyulaknál az emberhez való alkalmazkodás lehet. Az, hogy barátságos-e, csak a hobbynyulaknál fontos. Minél régebben kitenyésztett fajtát választunk, annál kiegyensúlyozottabbak lesznek a tulajdonságai.

Emellett az egyedszám is rendkívül fontos. Régebbóta, nagy mennyiségben tartott-tenyésztett nyulak esetében nagyobb eséllyel fogunk ki magunknak megfelelőt, mint újabb, vagy különösen éppen a divatos fajták között. Ezekből “mindent el lehet adni”, így a keresettsége miatt a silányabbak is tenyésztésbe vannak vonva.

Az előbb említettek persze a nyúl jellemzőinek összességére is igazak. De gondoljunk bele, hogy a jó természet vajon egy-egy fajtánál hányadik helyen állhat a fontossági sorrendben.

Emiatt nem véletlen, hogy leggyakrabban holland-tarkát, francia kosorrút, belga óriást(!) ajánlanak kedvencnek. Persze az elsődleges szempont úgyis a méret és helyigény szokott lenni, aztán a kinézet, majd a szín.

Tehát a fajta kérdése eldőlt, lássuk tovább. A nyúl emlős, tanítja az utódait. Amellett, hogy mit ehet, arra is megtanítja a kölykeit, hogy hogyan viszonyuljanak az emberhez. A kisnyúl nevelésében az apa nem vállal szerepet, így az anya a döntő. Ökölszabályként szelíd anyának szelíd, vad anyának vad kölykei lesznek. Ezért mindenképp javaslom, hogy legalább az anyát nézzük meg, simogassuk meg a kisnyúl megvásárlása előtt.

Mit tegyünk, ha ennél idősebb állatot vennénk?

6-8 hetes kora előtt nem ajánlott elhozni egy állatot. Viszont négy hónaposan (a lassabban érő óriás fajtáktól eltekintve) egy nyúl már ivarérett. Sőt, három hónaposan már kamaszodik, így ezután már sokkal nehezebb nevelni. Emberhez szokott állatot később is nyugodtan megvehetünk, egy nyúl nem kötődik kifejezetten a gazdájához. Ha egy nyúl eszik a kezünkből, miközben simogatjuk; nem lapul meg, ha felé nyúlunk, felénk lép -nem a harap-karmol-morog, hanem szagolgat, a kezünk alá dugja az orrát-, akkor bármilyen korban nyugodtan elhozhatjuk. Egy félénk nyúl, ami nem keresi az ember társaságát, később se változik jelentősen. Elvisel, kevésbé ijedezik, de soha nem lesz igazán közvetlen.

Ha egy tenyésztőnek sok állata van, akkor valószínűleg jobb minőségű nyulakat nevel. Viszont a rájuk fordított idő és figyelem sokfelé oszlik. Keressünk olyan tenyésztőt, aki ismeri és szereti az állatait, nevet ad nekik, és foglalkozik is velük, nem csak “ellátja” őket. Aki szűk ketrecben, sötét melléképületben tartja a nyulakat, úgy, hogy természetes fényt és füvet soha nem láthatnak, nem ugrándozhatnak szabadon, az csak a haszon miatt tenyészti őket. Lehet, hogy különleges színűek vagy szőrűek, de mindenképp hátrányból indulnak.

Vajon a szelídség mennyire számít akkor, ha “csak” egy tenyészállatot akarunk szerezni?

Napjában kétszer megetetem őket, takarítok utánuk. Minden alkalommal, ha kimegyek a kertbe, viszek nekik egy-egy marék füvet, levelet. Vigyázok rájuk, hogy betegség, vagy ragadozó ne árthasson nekik. Próbálok kényelmes helyet biztosítani, a kedvükbejárni. És megsiratom az elveszetteket. Megtenném mindezt egy undok, morcos dögért, csak, mert szép színe van? Nem hinném. Én a nyulazást kedvtelésből választottam, nem a munkám, kötelességem. Cserébe öröm kimenni hozzájuk, a családom is kényezteti őket :)

Bízom benne, hogy az eladó kisnyulak új gazdái is örömüket lelik majd bennük.