A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Róla már rég esett szó…

Már le sem merem írni, hogy milyen állat tojhatta ezeket :) Segítek, egy fiatal és egy öreg.

Hétvégén Krumpli-levest ettünk. A többieket megfenyegettem, hogy ők is így végzik, ha nem tojnak. Bejött :) Hétfő óta minden napra két tojás van :)))

Lassan tyúk-bloggá alakulok…

Szóval, a TYÚKOK nehezen fogadják be az újakat. Főleg a fiatalabbakat. Ugyan a keselyűkről nem tudom a korukat, de kicsik még. Napközben próbálják elkerülni a nagyokat, aztán jön az este. Eddig beraktam őket a többiekhez a rúdra, amikor már a régiek aludtak, így nagyjából tudják, hova kell menni. Viszont amíg azok ébren vannak, addig nem mehetnek be. Ilyenkor kapnak némi plusz kaját, ellensúlyozandó, hogy napközben a nagyok sokszor nem engedik őket a láboshoz.

Namármost, ezek aludni készülve felröppennek a tojódoboz tetejére vagy az ajtóra, ugyanis sokkal jobban használják a szárnyukat, és arányaiban nagyobbak is. Viszont a tyúkoknál a legerősebb próbál legmagasabbra jutni. Annak viszont esélytelen, ők gyalog-madarak inkább. Szóval a keselyű van fölül, ugyan kívül, de elkezd ordibálni, és dicsekszik vele :) Erre a nagyok bedühödnek, fölkelnek, körbejárják, megpróbálnak belecsípni a lábába. Ha valahogy végre lekergetik a magaslatról, akkor visszabújnak az előmelegített ágyukba, és az egész kezdődhet előlről :)))

Legalább fél óra programot csinálnak vele, jó mozizni :)

A terrorista-növendék továbbra is kint lakik. Beleeszik a tyúkok kajájába, ugyan kap sajátot is. Egész szelíd, már ő is fut elém a tyúkokkal együtt. Csak az egész udvart fölásta és alagutasította.

Időközben szereztem még két kopasznyakút is :) Ezeknek valahogy sokkal inkább madár-kinézete van. Aki ismer, az tudja rólam, hogy nálam a Madár az ragadozót jelent. Olyat, ami repülni is tud. A keselyűkhöz meg valahogy különösen vonzódok. A keselyű csak a földhözragadt népek szerint csúnya, de aki látta repülni… Felséges!

Szóval megláttam ezeket, és beleszerettem. Ugyan a földön inkább struccnak tűnnek, de valahogy közel állnak hozzám.

Nehezemre esett megnyírbálni a szárnytollaikat :(((

Érdekes módon az újak nem félnek a nyúltól, így egész kiegyenlítettek az erőviszonyok.

Achmed két fia nem bírt magával, azaz egymással. Kénytelen voltam hirtelenjében kirakni az egyiket a kifutóba. Kicsit megkergették a tyúkok, de semmi komoly. Féltettem, ezért még párszor megnéztem őket. Kb. egy óra múlva azt látom, hogy az összes tyúk áll a sarokban, ez a nyussz meg mint valami pásztorkutya őrzi őket :) Ugyan morogni még nem tud, de ahogy ott állt… Ha az egyik tyúk megmozdult, akkor fenyegetőleg közelebb lépett, erre vigyázzba vágták magukat :)

A nyúl még a tyúkólba is bement, már azon nevettem, hogy ott fog aludni, miközben a tyúkok a legtávolabbi sarokban álldogállnak :)))

A megrettent madarak:

És a terrorista-növendék:

Gizi és Vili kölykei eladók.

Érdeklődni  a tappancs kukac 3gteam pont hu címen lehet. Pestre, Gödöllőre vagy Vácra el tudom vinni őket.

Igen, lettek fürjeink is :) Kalandosan kerültek hozzánk, még csak szokják az új helyet. Remélem, lassan tojni is fognak.

Zsiráf minden nap tojik. Ő a legrondább és a legszemfülesebb tyúkom :) Fut elém, hátha viszek neki valami finomságot. Imád úgy kapirgálni, hogy a lábamra szórja a földet…

Tegnap szivattyút szerelt a párom. Fölhozta a vízaknából, tele volt pincebogárral. Tyúkos segítséget kért :) Én meg jólnevelt madártartóként elkaptam a tyúkot, és becéloztuk a szivattyút. Nekem csak oda kellett tartani, ő lekapkodta a rákocskákat mindannyiunk örömére. Sajnos, nem voltunk az alkalomhoz illően öltözve, így fotó nem készült.

A szivattyú elkészülte után megtudtam, hogy némely tyúk imád az iszapban tocsogni. Vagy lehet, hogy az kacsa? :)

Achmed picurjai nagyra nőttek közben. A csibehálót napi rendszerességgel szedték már szét, úgyhogy beköltöztettem őket a ketrecbe. Nem győztem már a nyúlvadászatot. Viszont bebizonyosodott, hogy egészséges nyulat nem bántanak a tyúkok. Viszont ha megfogom, és elkezd kapálózni, akkor máris megrohanják, ha ki nem menekítem.

Peti megnőtt, de azért törpe maradt :) Nagyon kedves, érdeklődő nyuszi. Kiugrik a ketrecből, föltámaszkodik a lábamra szétnézni. Nem is megy el mellőlem messzire.

És még mindig hajlandó hanyattfekve megmaradni :)

A képeken a lányommal, a ráadás Achmed két fia, mint két kőoroszlán :)