Tyúkok…
Lassan tyúk-bloggá alakulok…
Szóval, a TYÚKOK nehezen fogadják be az újakat. Főleg a fiatalabbakat. Ugyan a keselyűkről nem tudom a korukat, de kicsik még. Napközben próbálják elkerülni a nagyokat, aztán jön az este. Eddig beraktam őket a többiekhez a rúdra, amikor már a régiek aludtak, így nagyjából tudják, hova kell menni. Viszont amíg azok ébren vannak, addig nem mehetnek be. Ilyenkor kapnak némi plusz kaját, ellensúlyozandó, hogy napközben a nagyok sokszor nem engedik őket a láboshoz.
Namármost, ezek aludni készülve felröppennek a tojódoboz tetejére vagy az ajtóra, ugyanis sokkal jobban használják a szárnyukat, és arányaiban nagyobbak is. Viszont a tyúkoknál a legerősebb próbál legmagasabbra jutni. Annak viszont esélytelen, ők gyalog-madarak inkább. Szóval a keselyű van fölül, ugyan kívül, de elkezd ordibálni, és dicsekszik vele :) Erre a nagyok bedühödnek, fölkelnek, körbejárják, megpróbálnak belecsípni a lábába. Ha valahogy végre lekergetik a magaslatról, akkor visszabújnak az előmelegített ágyukba, és az egész kezdődhet előlről :)))
Legalább fél óra programot csinálnak vele, jó mozizni :)