Aktuális létszám
Törpe rex:
Rhön nőstény – foglalt
Rhön nőstény – eladva
Vörös bak – eladva
Japántarka bak – utolsó
Vegyes színesekből van még:
csincsilla nőstény
vörös bak
vörös-tarka bak
vörös nőstény – utolsó
Húsvéti szépségek
Pom-pom-nak és Hópihének gyönyörű picinyei vannak. Hétvégén a gyerekek kényeztették őket, igazán életrevaló példányoknak bizonyultak.
Én sajnos elmaradtam a fotókkal, még a szülőkről se készült… Gyorsan pótolom.
Mindketten törpe rex nyulak, Pom-pom trikolor nőstény, Hópihe frosty színű bak. A bak gyerekekhez szokott, szelíd állatka volt már akkor is, amikor hozzánk került. A nőstény viszont elég félénk volt, de a szerelem segített: amikor összeköltöztettem őket, akkor hirtelen ő is kedves, bújós nyuszi lett. Annyira megszokták egymás társaságát, hogy az apa még a kisnyulakkal együtt maradhatott, jól elvannak együtt. Azt mondjuk nem tudom, hogy mikor jön a következő csapat kisnyúl :)
A kicsik négyen vannak.
Persze, vannak más kisnyulak is! Vörös és csincsilla színűek, van köztük tarka is.
És új-zélandi vörösek is születtek, már kijöttek a fészekből. Ők két hét múlva lesznek elvihetőek.
Zümm nyúl búcsúztató :(((
Heine, Jelentős napok
2016. March 15., Tuesday
Zümm nyúl, alias Heine herceg, alias Fehérke nincs többé…
Ő volt a kedvenc nyulam. Pótolhatatlan. Az ölemben utazott, mikor Ausztriából hoztam, és nem is pisilt le. Megálltunk útközben, és szedtünk neki friss füvet. Itthon is kényeztettük, mindig előbb kérte a simogatást mint az ebédet. A lányokkal mindig kedves volt, körüludvarolta őket, még talán virágot is vitt nekik :) Mindig tettrekész, de sosem agresszív.
Amikor kezdett kiöregedni a tenyészbak szerepből, akkor kiköltözött a kertbe. Először csak egy saját házba kifutóval, amit időnként arrébb tettünk, hogy legyen friss fű. Rájöttünk, hogy a teraszajtó előtt szereti legjobban, mert ott szemmel tarthat minket :) Aztán napközben kijárhatott, csak éjszakára csuktuk be. Később magától hazament aludni. Végül másfél évig teljesen szabadon járkált a kertben. A sok rohangálástól kicsit lefogyott, és megjött a kedve megint a lányokhoz :) Elég lassan tanult, hónapokba tellt, mire megtanult feljönni a teraszlépcsőn, és benézni a nappaliba. Ilyenkor kapott egy pár finom falatot :) Egy időben versenyeztek a macskával, hogy vajon sárgarépalevelet vagy tyúkkaját tettem-e az ajtó elé :) Fél év után átmerészkedett a kert másik felébe is. Akkor kellett körbekerítenem az eperföldet :) Elnéztük neki azt is, hogy az összes virágom levele meg van rágcsálva. A hibiszkusz, a golgotavirág és a krókusz bánta a dolgot…
A gyerekek az utcáról próbálták hívogatni, etetni :) Amikor a vízórás mögött becsuktam a kertkaput, hogy ne szökjön ki a nyúl, megijedt, hogy biztos kutya van :) Amikor tereprendeztünk a garázsépítés után, lefeküdt az út közepén a talicska elé… Ha kimentem kávézni, akkor kinyúlt a lábam mellett. Minden nap körbeszaglászta a lábamat, amikor kimentem nyulazni, szóval mindig láb alatt volt. Kért enni az ajtóban, a törpéknél és a nagyoknál, inni a tóból szokott. Hidegben is lehefüdt a földre, a hó se zavarta. A meleg annál inkább, akkor hatalmas gödröket ásott, hogy hűvösebb helyre fekhessen az árnyékban. Mindig jött velem kertészkedni, még akár a paradicsomlevelet is megkóstolta, ha épp azzal foglalkoztam.
Az idén is cakkos az összes tulipánlevél, de most napokig virágzanak a krókuszok. Zümm nyulat megölte egy nyest talán…
Nagyon hiányzik. Minden alkalommal, amikor kimegyek a kertbe, várom, hogy fusson a lábamhoz. Vagy lepisiljen, mint pár hete. A kerítésen kilógó eperlevelek is érintetlenek, a friss borsót se kell majd féltenem.
Tarthattam volna bezárva, de akkor nem jött volna kávézni velem. Nem is hiányozna ennyire…