A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Elkészült a picurbiztos nyúllegeltető :)

A nagyok korábban is jártak a kertben,le is rágtak minden elérhető zöldet. De a kicsik átférnek a kerítésen…

Növöget a csapat :)

Lassan lógnak a fülecskék, esznek is szépen. A friss fűre nekifutásból támadnak, és próbálják a magokat is elrágcsálni. Van hosszúszőrű, rövidszőrű és szakállas :)))

Vicces a nagy sürgés-forgás, ha anyuci végre magához engedi a piciket szopni :)) Az a kedvencem. A mama megtámaszkodik a sarokban, mert különben feldöntik. Így is szétcsúszak a lábai :) A nyulak ugyanis állva szoptatják a piciket.

Kosár nélkül ennyi…

Némelyiknek már konyul a füle :)

Nyílnak a krókuszok a kertben, és a csöppségek is kinyitották a szemüket :)

Úgy tűnik, tényleg mind vadas lett…

Achmed rég nem fér át a kerítés rácsai között :)  Mivel jött a tél, már nem féltettem a virágaimat, így hagytuk, hagy rohangáljon. Sötétedésre általában bevackolta magát Gizi ketrece mögé, de ha adtam egy kis pótvacsit, akkor a sajátjába is bement. Néhányszor azért megküzdöttünk, volt, hogy az egész család kergette, vagy a sövény alá kellett bemászni elkapni.

Ismét összefutott Achmed Spagettivel, de mostanra jelentősen megváltoztak az erőviszonyok :))) Spagetti változatlanul meg szeretné enni a nyulat. Meglapul, becserkészi, ugrik… Achmed felé fordítja a fülét, esetleg egy lépésnyit arrébbmegy. A második-harmadik próbálkozásnál megunja, visszatámad, morog, rúg, karmol, talán harap is :) Az egész kerten át képes üldözni a macskát, aki megtanulta, hogy csak a kerítés másik oldalán van biztonságban :)))

Semmi izgalom. Egyszerűen megette a rácsokat. Pedig szép volt. Ronda fémrácsra cserélve.

Kegyetlen gazdik, már megint itthagyták azt a szerencsétlen nyulat. Közben a háza majdnem a duplájára bővült, beépített nyulunk lett :))

Most nem volt semmi drámai, egyszerűen amikor éjjel kettőkor,  hat óra autókázás után beestünk a lakásba, Rozi az ajtóban várt minket. Most nem is akart éhenhalni, pedig a magjait benthagyta a ketrecben és kizárta magát. A hálószobák ajtajait időben eltorlaszoltuk :)

Rozi lakását teleraktuk minden földi jóval, és elmentünk pár napra. Hazaérve nem találtuk a zárt ketrecben…

Szisztematikusan elkezdtem átkutatni a házat. Az első észrevételem az volt, hogy az ablakpárkányon levő cserépből hiányzik a rozmaring. A bazsalikom is. Aztán a kakukkfű jött. Még a száruk is. A következő, hogy a könyvelőnek összekészített számlákon egy sárgás folt és néhány nyúlbogyó van… De nyúl sehol.

Az összes háló ajtaja nyitva. Önző vagyok, először a saját ágyamban kerestem. Nincs. Zolinak galériaágya van. Ott sincs. Első ránézésre Gyöngyvérnél se. De hopp, nézd csak, az íróasztalon levő virágok… Hiányoznak! Lássuk: egy orchidea, a futóka csak kicsit rágva, az nem finom, egy kaktusz, az szúr, egy komplett korallvirág, a másiknak csak a virága, ez a szülinapi ajándék volt…

Nyúl sehol. Felforgattam a babaházat, el voltam rá készülve, hogy egy kihűlt tetemet találok valahol a parkettán az egyik sarokban.

Feladtam a szobát, kimentem inni, aztán mintha megmozdult volna valami. Az ágy alól egy bánatos fülpár tulajdonosa nézett rám. A lakásába visszatéve boldogan ugrándozott, evett, és elaludt.

Itt a mese vége… Folyt. köv.