Meglepetés

Gólyahír, Negro, Rozmaring 2011. March 12., Saturday

Rozi már olyan sokszor próbálta elhitetni velem, hogy babákat vár, hogy már nem is vettem komolyan. Azért betettem neki a dobozt, tele szénával, ő meg megette. Ki is vettem, mert lökdöste, próbált megszabadulni tőle. Erre reggel látom, hogy furán matat az almosdobozban. Gyorsan kitakarítottam, és tényleg, kaparta és szénát hordott bele. Hoztam még egy kupacot, erre megpróbált a szénáskosárba költözni :) Letettem a földre neki. Telehordta a dobozt, kapott másikat is, aztán lefeküdt. Szórakozz a nénikéddel! Mindezt fényes nappal a jelenlétemben.

Később nekilátott szőrt tépni. Hazajöttek a gyerekek két vendéggel, de ez sem zavarta. Letakartam a rácsot, hogy nyugi legyen neki, de ő inkább kijött, és lefeküdt a teraszajtó alá. Miután visszament, fél órán belül az egyik vendéggyerek szólt, hogy a fészekben mozog valami. Azt hittem, ugrat.

És tényleg! Két-három fekete picur mocorgott. Rozi egész nap pihent, de jól esett neki, ha simogattam. Nem is akart távoltartani a fészektől. Este nem bírtam tovább, meglestem. Jól tettem, mert egy picul elkóborolt, a doboz másik végében fagyoskodott egyedül, szőr nélkül. Rozi eközben a nappaliban kóborolt. Gyorsan lefotóztam őket, aztán visszatakartam.
Most a fotókon totózom, hogy mi lesz belőlük. Azt hiszem, öt pici, mindegyik fekete, a füle és a hasa mindnek világos. Ez alapján fekete vidra és vadas lehet. Ez nem segít sokat, a szülők alapján is erre jutottam. Mondjuk vártam volna más színt is, de úgy tűnik az apa tenyésztője tévedett, vagy véletlen egyik sem jött most ki.

Néhány nap múlva kiderül, hogy legalább egy feketét sikerült-e összehozni, vagy csupa vadas lesz.

A második törpe

Elnyunyulásom története, Negro 2011. March 8., Tuesday

Kéne egy lógófülű fiú. Ezt máig sem értem, miért gondoltam így.

Nézegettem sokáig, fehéret szerettem volna barna szemmel. Az igazából nem is fehér, frosty-nak hívják a színt. Narancs szín, narancs nélkül. Az én törpém örökít fakult színt, ilyet frosty-ból elég reménytelen lett volna találni, ezért feladtam. Ebbe a nyunyuba pedig egyszerűen beleszerettem. Hetekig nézegettem a képét, és egyszercsak az eladóak közé került. 200 km-t utaztam érte. Egész úton csöndben csücsült a kosárban, és azóta sem egy hiperaktív állat. Elég félős, de nagyon jó puha, jó simogatni. Előbb-utóbb élvezi is :) Ha a hátára teszem, úgy marad.

Ebben a korban már elég nehéz volt megszelidíteni. A nevelésről nem is beszélve. Több, mint két hétig mostam föl utána minden nap, már akkora alomládát tettem be, hogy alig fért el mellette ez a pici nyúl, de ő még mindig képes volt mellétalálni. Amikor a plafonig összepisil mindent, egy méterre ellőve, az külön öröm. De már hideg volt kint, sajnáltam volna kitenni. Ezután még egy kupac bolhát is irthattam le róla.

Férfiként is elég mulya, pedig ő itthon az alfa-hím. Kevesebb, mint másfél kiló!

Karácsonykor a fiam véletlenül a lány lakásába tette, alig tudtuk leszedni róla. A lányt…