Ezeken a képeken a legkisebb nyúl a legnagyobb :)
Újszülött nyulak mérete 
Törpenyúl, új-zélandi vörös és házi keverék kisnyulak összehasonlítása A barna 12 napos, a vörös 11, a fehér 10 :)))
A barna anyja 2kg, a vörösé 3.5kg, a fehéré 4.5kg…
Rozi, Gizi és Lili kicsinyei
Hirdetésekben általában ezekkel a kifejezésekkel találkozunk, de vajon mekkora lesz a nyúl?
Sokszor maguk az eladók se tudják, hogy pontosan mit árulnak esetenként akkor sem, ha nem is keverékről van szó. A vevő nem nagyon tudja elképzelni még, hogy mekkora egy mondjuk kétkilós nyúl, és az eladó is inkább lefele kerekíti a felnőttkori tömeget… Kérdés, hogy elég lesz-e a ketrec mérete a kifejlett nyúlnak is?
Kevesen vállalják, hogy eldöntik a kérdést, mindenesetre én megpróbálom: kertbe bakot, szobába nőstényt.
Hogy miért?
A bakok sokkal kedvesebbek, bújósabbak, türelmesebbek. Cserébe pisilnek. Össze-vissza, a falra, a plafonra, nekifutásból, fölugorva. Ha nem a szobában laknak, akkor ez sokkal kevésbé jelent problémát.
A nőstények őrzik a területüket, ha idegen kéz nyúl be a ketrecükbe, vagy csak takarítóeszköz, akkor morognak, támadnak. Emellett az ivarzási ciklusuk szerint a hangulatuk is váltakozik. Időnként órákon keresztül ülnek mellettünk, és élvezik, ha simogatjuk őket. Márkor inkább “hozzám-ne-érj”-hangulatuk van.
De hogy ne keserítsek el senkit:
Nem ennyire egyszerű és törvényszerű mindez. A fiúk kamaszkor után lenyugszanak. Tapasztalatom szerint a határozott, férfias bakok leszoknak a pisilésről. Az emberhezszokott, szelíd nőstények pedig nem haragszanak meg akkor sem, ha idegen látogatójuk akad.
A neveletlenséget ugyan nem, de a túlzott ivarra jellemző viselkedést pedig meggyógyítja az ivartalanítás.
Több nyúl esetén:
Legbiztosabb, ha mind ivartalanítva van. A műtétet csak ivarérés után lehet elvégezni, így ha két kamasz nyuszink van, azokat egy ideig külön kell tartani. Két nőstény harcolni fog egymással, hacsak nincs mindkettő ivartalanítva. Két bak esetén szintén, az ivaros molesztálni fogja a másikat. Ha vegyes-párost szerzünk, akkor lehetséges, hogy a bak ivartalanítása elég. De sajnos elég valószínű, hogy a nőstény a nyűgösebb napjain üldözni fogja, komoly kárt is tehet benne.
Ivaros párt ne tartsunk együtt! Egyrészt irdatlan mennyiségű utódot képesek összehozni, másrészt a nőstény üldözi, harapja a bakot, ha félti tőle a fészkét. A nyúl a fialást követő napon már ivarzik, a vemhes nőstény elüldözi a bakot. Tehát ivartalanítás nélkül csak pár nap édes együttlétre számíthatunk.
A “Honnan vegyünk nyuszit?” kérdésről külön bejegyzés lesz, itt csak általános szempontokat írok.
Döntsük el, hogy hol fog lakni. Ez behatárolja, hogy milyen méretű nyúl jöhet szóba.
Ezután nézegessünk fotókat, hogy nekünk melyik tetszik legjobban. Nézhetünk hirdetést, menjünk el börzére, látogassunk meg tenyésztőt. Fontos tudnunk, hogy mekkorára fog nőni a kiválasztott példány, ezért próbáljuk megnézni a szüleit. Felnőtt állatot csak akkor vegyünk, ha biztos jó helyről van, és szelíd, emberbarát. Lehet, hogy rossz természete miatt próbálnak megválni tőle!
Legyen valami elképzelésünk arról, hogy milyen nyulak vannak, ezekből melyik elérhető felénk; hogy nagyságrendileg mennyibe kerülnek. Így kisebb eséllyel hozunk rossz döntést, és nem fogjuk utólag bánni, hogy nem kisebbet-nagyobbat-szőrösebbet-puhábbat-sötétebbet-világosabbat-tarkábbat választottunk. Ettől függetlenül persze a legédesebbet kell választani :) Egy fotó nem adja vissza soha az eredetit, és a nyussz természetéből se sokat közvetít. Nézzük meg élőben, simogassuk meg, és ha egy undok vagy túl félős állat, akkor ne vegyük meg akkor sem, ha ez a kinézett fajta egyetlen megfelelő színű példánya. Ezzel szemben lehet, hogy a csúnyácska, vagy épp átlagos kinézetű nyuszi azonnal elbűvöl a természetével.
Szaktudás nem kell. Interneten minden tudnivaló elérhető; minden kérdésünkre választ kaphatunk, ha utánaolvasunk. Akár több egymásnak ellentmondó választ is :( Kérdezzük meg nyugodtan, hogy miért így ajánlja, vagy miért nem úgy, ahogy a másik. Sokszor kiderül, hogy a jótanács csak húsnak tartott nyúlnak jó, törpenyúlnál nem válik be.
Ha megvettük…
Nem baj, ha nem készültünk fel előre, csak tudjuk hova tenni, és legyen mit ennie. Kérjünk a nyúlhoz néhány napra eleséget, valamint biztos kell egy doboz, amiben hazavisszük. Sok állatkereskedés nyitva van hétvégén is, gyorsan beszerezhetjük a szükséges felszereléseket. Csak abban legyünk biztosak, hogy szeretnénk a nyulat, és gondoskodni fogunk róla. Lehet kérdezni az eladótól is, legalább kiderül, hogy fontos-e neki az állatka sorsa, vagy csak a markát tartja.
Nem különösebb ördöngősség egy nyúllal bánni. Ha alapjában véve tisztában vagyunk egy nyúl igényeivel, akkor nyugodtan vegyük meg azt a példányt, amibe első pillantásra beleszerettünk, különben bánni fogjuk :)))
Ahhoz, hogy beszerezzünk egy nyulat, két fontos dolgot kell végiggondolnunk:
1. Biztosan szeretnénk-e nyuszit, a velejáró kötelességekkel együtt?
2. Mit csinálunk vele, ha az 1. kérdésben rosszul döntöttünk.
Ha ezekre megvan a válasz, akkor kezdhetjük is: irány a nyúlbolt!
De ne szaladjunk ennyire előre, először is megpróbálom összeszedni, hogy mit kell vállaljunk a nyúlért.
1.
Kell neki egy ketrec, ami törpenyúlnál is minimum 50*100 cm-es legyen. Ennek nemcsak a beszerzése és a hazacipelése jelenti a problémát, hanem az elhelyezése. Ennél nagyobb helyet kell nyulunknak áldozni. Kell ahhoz is, hogy hozzáférjünk etetni és takarítani, és ahhoz is, hogy melléülhessünk kényelmesen. A nyúl biztos szétszórja majd a szénát és a forgácsot a ketrec körül, és valószínűleg mi is, így érdemes “védtávolságot” tartani. Lehetőleg a ketrecajtón keresztül tudjon egyedül is közlekedni, ezért leginkább a földön helyezzük el.
Ne legyen huzatos, és ne legyen a radiátor mellett se. A nyulak egész jól bírják a nyüzsgést maguk körül, minket viszont zavarhatnak a pihenésben.
2.
Hely kell, ahol rohangálhat. Legegyszerűbb, ha abban a szobában mehet ki -legalább a felügyeletünk mellett-, ahol lakik. Ezt valamennyire nyúlbiztossá kell tenni: a lelógó kábelek veszélyesek a nyúlra, minden másra a nyúl veszélyes! A szőnyegen ásni, megrágcsálni a szélét, megkóstolni az asztal lábát, esetleg leszedni a tapétát, megrágni a gipszkarton falat: ezeket minden nyúl szereti.
Ha a kertben lakik, akkor egyszerűbb kifutót biztosítani neki. Mindenképp javaslom, hogy teteje is legyen, egyébként kóbor macskák, ragadozó madarak miatt nem tudjuk majd kinthagyni. Napra se lehet kitenni. És alja is legyen, ugyanis a nyulak nagyon szeretnek ásni. Beáshatjuk a rácsot a föld alá, így viszont nem tudjuk arrébbrakni, amint nyulunk az utolsó szál füvet is lerágta.
Ha a lakásban lakik, akkor jó időben kirakhatjuk a kertbe, de télen a fűtött szobából nem. Ugyanígy kint tartott nyulat se hozzunk be télen a melegbe.
Ha az a terület, ahol rohangálhat a nyuszink, nem határos a lakásával, akkor gondoljuk végig, hogy hajlandóak leszünk-e rendszeresen kiengedni. Valamint a nyúl szereti maga eldönte ni, hogy mikor jön ki a házából, és arra is lehetőséget kell biztosítsunk, hogy önerejéből visszamehessen mondjuk pisilni.
3.
Tudunk-e legalább néhány hétre elegendő forgácsot és szénát tárolni. Ez utóbbi komoly mennyiség, így érdemesebb egyben beszerezni egy kis bálát, mint a drogériákban, állatkereskedésekben kapható méregdrága szénát venni.
4.
Hova fogjuk az elhasznált almot tenni? Lehetőleg ne kelljen az egész lakáson végigmasírozni egy doboz nyúlbogyóval. A nyúlbogyó egyébként komposztálható, vagy a kertben azonnal felhasználható talajjavításra.
5.
Tudunk-e nyulunknak rendszeresen zöldet szerezni.Ugyan megélnek száraz szénán és tápon is, de én mindenképp ajánlom a friss zöld etetését.
A nyulak imádják a friss füvet, faleveleket, pitypangot. Télen adhatunk neki répát, almát vagy petrezselymet is.
6.
Lesz-e valaki, akire rábízhatjuk az állatot, amíg mi nyaralunk? A nyulak ragaszkodnak a megszokott helyükhöz. Így jobban járunk, ha a segítő jön a nyúlhoz, és nem fordítva. Az is megoldás lehet, ha a ketrecével együtt adjuk őt bérbe :)
Kisiskolás szülőkben felmerül az állattartás, hogy rendszerességre neveljék a gyerekeket. Én is megpróbáltam. Az első próbáknál szempont volt, hogy az állat kibírja, ha gyermek mégis elfelejt róla gondoskodni. Évekig tartottunk botsáskát és remeterákot. Velük az volt a gond, hogy ugyan a látogatók előtt lehetett hencegni, de hétköznapokon csak a gond volt velük. Nézni jó az akváriumot is, de mást nem ad.
A környezetünkben mások papagájt vagy teknőst vettek a kisállatra vágyó gyereknek, esetleg törpesünt. Egyik se vált be. Kezdetben érdekes, de előbb-utóbb nyűg lesz, mert csak nézni lehet.
Persze, itt jön be a kutya meg a macska. Irigylem azokat, akiknek kutyája van, de én nem merem bevállalni. Rengeteget kell vele foglalkozni, és nem utolsó sorban drága etetni. Macskát többet is próbáltunk. Lakásba nem szeretnék, a kertből viszont elkószál. Miután jópárat elvesztettünk -nagyobbrészt autó ütötte el őket; volt, amit “kedves” emberek elvittek, meg olyan is, aki a szomszéd kutyájával futott össze-, már nem merek újabbat a szívünkbe fogadni.
Viszont a törpenyúl bejött. Ha éhes vagy csak törődésre vágyik, akkor ezt igen hangos rácsrázással adja tudtunkra. Ez első hallásra igen idegesítőnek hangzik, de van egy komoly haszna: a nevelendő gyermeket is idegesíti, így kimegy füvet szedni neki, vagy foglalkozik vele. Nem porosodik a sarokban, és biztos nem hal csöndben éhen a kis terráriumában. A gyerekeim pedig a nyúletetést az élet velejárójának tekintik, mint a fogmosást, vagy a szemétkivitelt.
A nyuszit lehet simogatni, a törődést bizalommal hálálja meg. Ha jól érzi magát, leül mellénk, nyugodt, keresi a kapcsolatot. Az éhes, vagy elhanyagolt nyúl agresszív, izgága, semmit nem lehet vele kezdeni. Adok-kapok játék, nem lehet többet elvenni, mint amennyit mi befektettünk. Én ezért találom olyan optimálisnak gyerekek mellé.
És még egy: a nyúl magának való állat, nem hagyja, hogy rákényszerítsük az akaratunkat. Csak akkor ül le mellénk, ha ő is akarja, nem lehet kihasználni. Ha erővel próbálják ottartani, akkor rúg kifejezésre juttatva akaratát. Nem lehet agyonszeretgetni.
A nyulak kora reggel és késő délutántól estig a legaktívabbak. Tökéletes időbeosztás munka vagy iskola mellé. Reggel megetetjük, ha van pár percünk, akkor megsimogatjuk, kiengedjük rohangálni. Jól indul a nap. Aztán délután lehet vele játszani, vacsi után szeretgetni, majd jóétpuszi :) Sajnos, a házi feladatot nem eszi meg, legfeljebb megrágcsálja :)))
Megneveli a családot, mivel nem szabad semmit a földön hagyni, amit megrághat: kábelek ne lógjanak le, a cipőket a helyükre kell tenni.
A törpenyúl nagyon kedves társállat, amely mégse igényel túl nagy befektetést. Olcsón tartható, és kevés gondoskodást igényel.
Lehet szokni az együttélést :)
Ez most viccesen fog hangzani, de komolyan mondom: feléleszti (vagy épp lenyugtatja) az anyai ösztönöket. Az ölemben szunyókáló, szuszogó puha lény a babázást juttatja eszembe. Megnyugtat, mint egy karomban elalvó kisbaba :) Ez most azért jó, mert már nincs olyan korú babám, aki velem aludna, de a még nincs baba esetben is jól jöhet :)
Ők talán még nosztalgiázva gondolnak vissza a gyerekkorukra, mikor talán ők is kaptak kisnyuszit :)
A macska teljesen elfogadott, a törpenyúl miért nem? Nem olyan büdös, olcsóbb tartani, nem mászik fel a szekrény tetejére. Szerintem könnyebb is velük bánni, mint egy macskával.
Növényevő, így nem büdös. Kell a forgács nedvszívónak, ahova pisil, de heti kétszer cserélem, és észre se venni a szagot. Nem kell súrolás, fertőtlenítés, vagy egyéb herce-hurca. Épp csak összesöpröm, kiszórom, újat teszek be. A benti nyúllakást egy évben kb. kétszer takarítom alaposan, egyébként a söprés elég. A nyulak nagyon tiszta állatok. Kizárólag egy helyre járnak pisilni, a szobanyulunk soha nem pisilt a nappaliban. Bogyót néha szétszórnak, de jólnevelt nyúlnál az se jellemző. Terület megjelölésére használják: ha szokatlan szagot érzenek, vagy akkor is előfordul, ha a nyúl megijed. Fiúk szeretnek mindent megjelölni maguk körül, ezt ivartalanítással lehet megszüntetni.
Mindemellett nem ajánlom a nyuszit parkettás vagy épp szőnyeges szobában tartani. Előfordulhat baleset is, de inkább a szétszórt széna, nyúltáp, és az elcsöpögtetett víz miatt. Hálószobába sem ajánlom, nem lesz nyugodt éjszakánk mellette. A nyulak éjszaka is mozognak, ropogtatnak.
Ha tudunk a nyuszinak egy nyáron szellős és árnyékos, télen pedig szélvédett kuckót biztosítani, akkor hajrá! Még ezek a csöpp nyuszikák is jól elboldogulnak kint télen, ha időben hozzászoknak, és vastag bundát növesztenek. Könnyebb kint ellátni, takarítani, és talán ott nagyobb hely jut neki. Egyetlen hátránya, hogy ritkábban van velünk a nyuszi, de legalább többet leszünk friss levegőn :)
Mint látható, nálunk nagy sikere lett a törpenyúlnak, másoknak is ajánlom!
Először is, szögezzük le, hogy minden nyúlnak más természete, személyisége van. Alapjaiban véve ezt nem tudjuk megváltoztatni, de türelemmel jobb irányba terelgethetjük.
Minden fajtának van egy alaptermészete. Ez furcsán hangzik, de gondoljunk csak bele: a fajták úgy alakultak ki, hogy valamely közös őst egy (néhány) kedvező tulajdonságra szelektáltak. Gazdasági nyulaknál ez a szaporaság és a húshozam, vagy a szőrme minősége. Egyszínű fajtáknál a szín, tarkánál a mintázat, törpenyulaknál az emberhez való alkalmazkodás lehet. Az, hogy barátságos-e, csak a hobbynyulaknál fontos. Minél régebben kitenyésztett fajtát választunk, annál kiegyensúlyozottabbak lesznek a tulajdonságai.
Emellett az egyedszám is rendkívül fontos. Régebbóta, nagy mennyiségben tartott-tenyésztett nyulak esetében nagyobb eséllyel fogunk ki magunknak megfelelőt, mint újabb, vagy különösen éppen a divatos fajták között. Ezekből “mindent el lehet adni”, így a keresettsége miatt a silányabbak is tenyésztésbe vannak vonva.
Az előbb említettek persze a nyúl jellemzőinek összességére is igazak. De gondoljunk bele, hogy a jó természet vajon egy-egy fajtánál hányadik helyen állhat a fontossági sorrendben.
Emiatt nem véletlen, hogy leggyakrabban holland-tarkát, francia kosorrút, belga óriást(!) ajánlanak kedvencnek. Persze az elsődleges szempont úgyis a méret és helyigény szokott lenni, aztán a kinézet, majd a szín.
Tehát a fajta kérdése eldőlt, lássuk tovább. A nyúl emlős, tanítja az utódait. Amellett, hogy mit ehet, arra is megtanítja a kölykeit, hogy hogyan viszonyuljanak az emberhez. A kisnyúl nevelésében az apa nem vállal szerepet, így az anya a döntő. Ökölszabályként szelíd anyának szelíd, vad anyának vad kölykei lesznek. Ezért mindenképp javaslom, hogy legalább az anyát nézzük meg, simogassuk meg a kisnyúl megvásárlása előtt.
Mit tegyünk, ha ennél idősebb állatot vennénk?
6-8 hetes kora előtt nem ajánlott elhozni egy állatot. Viszont négy hónaposan (a lassabban érő óriás fajtáktól eltekintve) egy nyúl már ivarérett. Sőt, három hónaposan már kamaszodik, így ezután már sokkal nehezebb nevelni. Emberhez szokott állatot később is nyugodtan megvehetünk, egy nyúl nem kötődik kifejezetten a gazdájához. Ha egy nyúl eszik a kezünkből, miközben simogatjuk; nem lapul meg, ha felé nyúlunk, felénk lép -nem a harap-karmol-morog, hanem szagolgat, a kezünk alá dugja az orrát-, akkor bármilyen korban nyugodtan elhozhatjuk. Egy félénk nyúl, ami nem keresi az ember társaságát, később se változik jelentősen. Elvisel, kevésbé ijedezik, de soha nem lesz igazán közvetlen.
Ha egy tenyésztőnek sok állata van, akkor valószínűleg jobb minőségű nyulakat nevel. Viszont a rájuk fordított idő és figyelem sokfelé oszlik. Keressünk olyan tenyésztőt, aki ismeri és szereti az állatait, nevet ad nekik, és foglalkozik is velük, nem csak “ellátja” őket. Aki szűk ketrecben, sötét melléképületben tartja a nyulakat, úgy, hogy természetes fényt és füvet soha nem láthatnak, nem ugrándozhatnak szabadon, az csak a haszon miatt tenyészti őket. Lehet, hogy különleges színűek vagy szőrűek, de mindenképp hátrányból indulnak.
Vajon a szelídség mennyire számít akkor, ha “csak” egy tenyészállatot akarunk szerezni?
Napjában kétszer megetetem őket, takarítok utánuk. Minden alkalommal, ha kimegyek a kertbe, viszek nekik egy-egy marék füvet, levelet. Vigyázok rájuk, hogy betegség, vagy ragadozó ne árthasson nekik. Próbálok kényelmes helyet biztosítani, a kedvükbejárni. És megsiratom az elveszetteket. Megtenném mindezt egy undok, morcos dögért, csak, mert szép színe van? Nem hinném. Én a nyulazást kedvtelésből választottam, nem a munkám, kötelességem. Cserébe öröm kimenni hozzájuk, a családom is kényezteti őket :)
Bízom benne, hogy az eladó kisnyulak új gazdái is örömüket lelik majd bennük.
A nyúl elsősorban füvet legelészik a mezőn. Örül, ha magot is talál, szívesen leeszi a felmagzott füvet; virágokat, néha gyümölcsöt. Ha más nincs, például télen, akkor kiássa a gyökereket.
Fűből sokat kell enni, egész nap el van vele foglalva. Nem hízik el tőle, nem rontja el a gyomrát, és nem is unatkozik közben.
Ehhez képest mivel szokás etetni a nyulat? Táppal. Miért? Mert egyszerű. Megveszek egy zsáknyit, eláll, minden nap adok egy mérőpohárnyit. Kiegyensúlyozott, semmi más nem is kell. Ráadásul minél jobban hasznosul egy táp, annál kevesebb a végtermék. Jó esetben némi szénát vagy lucernát kapnak mellé. Egy perc kiszórni neki, tíz perc alatt megeszi, de mit csináljon utána?
Divat még a drogériában, állatkereskedésben kapható táp, jutalomfalat. Édes, mézes, joghurtos, ki tudja milyen. Én is szeretem kézből etetni őket, de friss fűvel, répával, pitypanggal. Vegyünk inkább egy csomag petrezselymet jutalomfalatnak. Olcsóbb is, szeretik a nyuszik és egészséges. Egy pohár vízben hűtőben eláll egy hétig is.
Füvet nem szokás nyúlnak adni, mert felfúvódik, és bele is halhat. Persze. Ha összeszedek egy nyaláb füvet, és megrohad a közepe, azt tényleg nem bírja. A mezőn, a korlátlan mennyiségű étel közül válogat a nyúl, csak a legfrissebb fűszálak legtetejét rágcsálja. A ketrecben ritkán ekkora a választék, ha nincs jobb, tényleg megbetegedhet tőle. Ha belevágunk mérgező növényt, azt is megeszi. De bízzunk a nyulakban, nagyon válogatósak ám! Először mindig a legfinomabb falatokat válogatják ki. Nézzük meg, melyiket hagyja utoljára, azt kevésbé szereti, legközelebb abból ne adjunk neki.
A nálam született nyuszik az anyjukkal együtt azonnal füvet és leveleket esznek. Amint kijönnek a fészekből, elkezdik rágcsálni, három hetes korukra már egész komoly mennyiséget esznek belőle. A magokat, száraz kenyeret csak később kóstolják meg. Ezzel az etetéssel nálam még soha nem fordult elő a kicsik között amúgy gyakori emésztési probléma. Cserébe két hátránya van: több munka leszedni a zöldet, és lassabban nőnek, mint a táppal.
A vásárolt nyulakat is átszoktattam a zöldre. Először csak keveset, fonnyasztva kaptak, aztán előbb-utóbb már ők is kint legelnek a többiekkel.