A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

A tyúkok szokják az új helyzetet…

Reggel arra ébredtem, hogy az ablakunk alatt kárál a kopasznyakú tyúkom. Gondoltam, majd megnézem a boróka tövében, hogy hol a tojás. De csak nem hagyta abba az üvöltözést. A következő gondolatom az volt, hogy talán új tyúk kezdett tojni, azért örül ennyire az eredménynek. A párom szidta kicsit, hogy széttúrja az egész előkertet. Visszafeküdtünk. A kotkodácsolás egyszercsak buborékolásba fulladt, majd elhalt. Itt ugrottunk ki az ágyból, és az ablakon kinézve megláttuk a rókát. Kinyitottuk az ablakot, kiabáltunk, villogtunk a zseblámpával, de semmi. Kényelmesen falatozott tovább az itáliai tyúkomból.

Ruhába ugrottunk, kimentünk, a férjem lapátot ragadott. Egy fehéret láttam, de a többinek nyoma se. Ketten járkáltunk a kertben lámpafénynél, az utca felőli oldalon meg olyan világos van egész éjjel, hogy újságot lehetne olvasni. Ennek ellenére a róka még háromszor visszajött! Én rókát csak állatkertben láttam eddig. Nem is gondoltam, hogy ekkora! A kerítésen át úgy közlekedik, mint a macska. Helyből átugorja, tyúkkal a szájában! Két méterre állhattam tőle, mikor még mindig inkább a tyúk nyakával foglalkozott… Aztán jött a párja is.

Számba vettük a károkat. A kósza fehéret megmentettem a rókától, egy kopasznyakú tátogott a kert közepén szánalmasan. Zsiráf a kerítés mellett kimúlva. Az egyik itáliait láttam a kerítés túlfelén. Aztán a másik fehéret is megtaláltuk a nyúlketrec alatt. Egy itáliai is megkerült, de alig győztük megfogni ketten. Eddig is bizalmatlan volt… Összeszedtünk mindent, egy tetemet kikötöttem csalinak. Erre egyszercsak szörnyű kotkodácsolás a lábam mellett! Azt se tudom, hogy került oda, de meglett a másik kopasznyakú!

Hát így jártam. Két tojás volt ma, a róka persze a legjobban tojó tyúkot intézte el. Itáliaiból és kopasznyakúból is a gyengébbecske maradt, ezek még nem tojnak. Munka ugyanannyi marad, de tojást vehetek a boltban :( Ha nem jöhetnek ki sötétben, akkor világítani se tudok nekik, tojni se fognak. Kacsalábon forgó, összközműves tyúkól ára pedig nem jön ki a megtermelt tojásból. Most egy ideig a hálószobájukba zárva lesznek kénytelenek kivárni, amíg kiengedem őket. Mondjuk, ennyien kényelmesen elférnek bent is.

Ha eddig keselyűm volt, akkor most sasom lett :)

A tyúkjaim megtáltosodtak, az is tojik, amelyiknek még nem kéne :) Egyelőre nem túl sokat. Ez a választék:

Egyébként azóta is párosával járnak :) Mi lenne, ha lenne hozzájuk kakas is?!

Szegény Zsiráf páratlan. De akármilyen ronda és gonosz is, ő a kedvencem :)

Achmed kölkök két szériából:

És egy kakukktojás:

És még tyúkok:

Már le sem merem írni, hogy milyen állat tojhatta ezeket :) Segítek, egy fiatal és egy öreg.

Hétvégén Krumpli-levest ettünk. A többieket megfenyegettem, hogy ők is így végzik, ha nem tojnak. Bejött :) Hétfő óta minden napra két tojás van :)))

Lassan tyúk-bloggá alakulok…

Szóval, a TYÚKOK nehezen fogadják be az újakat. Főleg a fiatalabbakat. Ugyan a keselyűkről nem tudom a korukat, de kicsik még. Napközben próbálják elkerülni a nagyokat, aztán jön az este. Eddig beraktam őket a többiekhez a rúdra, amikor már a régiek aludtak, így nagyjából tudják, hova kell menni. Viszont amíg azok ébren vannak, addig nem mehetnek be. Ilyenkor kapnak némi plusz kaját, ellensúlyozandó, hogy napközben a nagyok sokszor nem engedik őket a láboshoz.

Namármost, ezek aludni készülve felröppennek a tojódoboz tetejére vagy az ajtóra, ugyanis sokkal jobban használják a szárnyukat, és arányaiban nagyobbak is. Viszont a tyúkoknál a legerősebb próbál legmagasabbra jutni. Annak viszont esélytelen, ők gyalog-madarak inkább. Szóval a keselyű van fölül, ugyan kívül, de elkezd ordibálni, és dicsekszik vele :) Erre a nagyok bedühödnek, fölkelnek, körbejárják, megpróbálnak belecsípni a lábába. Ha valahogy végre lekergetik a magaslatról, akkor visszabújnak az előmelegített ágyukba, és az egész kezdődhet előlről :)))

Legalább fél óra programot csinálnak vele, jó mozizni :)

A terrorista-növendék továbbra is kint lakik. Beleeszik a tyúkok kajájába, ugyan kap sajátot is. Egész szelíd, már ő is fut elém a tyúkokkal együtt. Csak az egész udvart fölásta és alagutasította.

Időközben szereztem még két kopasznyakút is :) Ezeknek valahogy sokkal inkább madár-kinézete van. Aki ismer, az tudja rólam, hogy nálam a Madár az ragadozót jelent. Olyat, ami repülni is tud. A keselyűkhöz meg valahogy különösen vonzódok. A keselyű csak a földhözragadt népek szerint csúnya, de aki látta repülni… Felséges!

Szóval megláttam ezeket, és beleszerettem. Ugyan a földön inkább struccnak tűnnek, de valahogy közel állnak hozzám.

Nehezemre esett megnyírbálni a szárnytollaikat :(((

Érdekes módon az újak nem félnek a nyúltól, így egész kiegyenlítettek az erőviszonyok.

Achmed két fia nem bírt magával, azaz egymással. Kénytelen voltam hirtelenjében kirakni az egyiket a kifutóba. Kicsit megkergették a tyúkok, de semmi komoly. Féltettem, ezért még párszor megnéztem őket. Kb. egy óra múlva azt látom, hogy az összes tyúk áll a sarokban, ez a nyussz meg mint valami pásztorkutya őrzi őket :) Ugyan morogni még nem tud, de ahogy ott állt… Ha az egyik tyúk megmozdult, akkor fenyegetőleg közelebb lépett, erre vigyázzba vágták magukat :)

A nyúl még a tyúkólba is bement, már azon nevettem, hogy ott fog aludni, miközben a tyúkok a legtávolabbi sarokban álldogállnak :)))

A megrettent madarak:

És a terrorista-növendék: