A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Elkészült a picurbiztos nyúllegeltető :)

A nagyok korábban is jártak a kertben,le is rágtak minden elérhető zöldet. De a kicsik átférnek a kerítésen…

Növöget a csapat :)

Lassan lógnak a fülecskék, esznek is szépen. A friss fűre nekifutásból támadnak, és próbálják a magokat is elrágcsálni. Van hosszúszőrű, rövidszőrű és szakállas :)))

Vicces a nagy sürgés-forgás, ha anyuci végre magához engedi a piciket szopni :)) Az a kedvencem. A mama megtámaszkodik a sarokban, mert különben feldöntik. Így is szétcsúszak a lábai :) A nyulak ugyanis állva szoptatják a piciket.

Kosár nélkül ennyi…

Némelyiknek már konyul a füle :)

Nyílnak a krókuszok a kertben, és a csöppségek is kinyitották a szemüket :)

Úgy tűnik, tényleg mind vadas lett…

Vettem Achmednek egy pasit, gyorsan egymásra is találtak :)))

Rozi már olyan sokszor próbálta elhitetni velem, hogy babákat vár, hogy már nem is vettem komolyan. Azért betettem neki a dobozt, tele szénával, ő meg megette. Ki is vettem, mert lökdöste, próbált megszabadulni tőle. Erre reggel látom, hogy furán matat az almosdobozban. Gyorsan kitakarítottam, és tényleg, kaparta és szénát hordott bele. Hoztam még egy kupacot, erre megpróbált a szénáskosárba költözni :) Letettem a földre neki. Telehordta a dobozt, kapott másikat is, aztán lefeküdt. Szórakozz a nénikéddel! Mindezt fényes nappal a jelenlétemben.

Később nekilátott szőrt tépni. Hazajöttek a gyerekek két vendéggel, de ez sem zavarta. Letakartam a rácsot, hogy nyugi legyen neki, de ő inkább kijött, és lefeküdt a teraszajtó alá. Miután visszament, fél órán belül az egyik vendéggyerek szólt, hogy a fészekben mozog valami. Azt hittem, ugrat.

És tényleg! Két-három fekete picur mocorgott. Rozi egész nap pihent, de jól esett neki, ha simogattam. Nem is akart távoltartani a fészektől. Este nem bírtam tovább, meglestem. Jól tettem, mert egy picul elkóborolt, a doboz másik végében fagyoskodott egyedül, szőr nélkül. Rozi eközben a nappaliban kóborolt. Gyorsan lefotóztam őket, aztán visszatakartam.
Most a fotókon totózom, hogy mi lesz belőlük. Azt hiszem, öt pici, mindegyik fekete, a füle és a hasa mindnek világos. Ez alapján fekete vidra és vadas lehet. Ez nem segít sokat, a szülők alapján is erre jutottam. Mondjuk vártam volna más színt is, de úgy tűnik az apa tenyésztője tévedett, vagy véletlen egyik sem jött most ki.

Néhány nap múlva kiderül, hogy legalább egy feketét sikerült-e összehozni, vagy csupa vadas lesz.

Gondolkodtam, megírjam-e. Ilyennel nem szokás dicsekedni. Nekem segített volna, ha valakinél ilyet is olvastam volna.

Szóval Gizi megszült. Hat gyönyörű fickándozó nyuszibabát. De a bekészített hőszigetelt, védett dobozt figyelmen kívül hagyta. Az egyik leghidegebb éjszaka után, -6 fok volt reggel. A dobozba bebújt, aludt is benne, teletettem neki szénával, de kikaparta, szülni nem ott akart. Bemenekítettem őket, majd megpróbáltam egy fészekfélét összehozni, és beletenni a picurokat. Először nem akarta szoptatni őket, ezért rácuppantottam őket anyucira. Harmadik napra minden normálisnak tűnt. Anyuci mosdat, szoptat, a picik pocija majd kidurran :), szépítgeti a fészket. Ötödik nap délben még vígan fickándoztak. Délután háromra kihűlt, mozdulatlan testeket találtam :((( Pedig aznap nem is volt hideg.

Mindenkitől azt a tanácsot kaptam, hogy ha gondos az anya és elég a szőr, akkor nem lesz bajuk. De honnan kellett volna tudnom, hogy mennyi szőr elég? Széttúrták a kupacot, és kilógtak fölül. Tehát ennyi nem elég… Pedig már nőtt a vörös bundájuk.

Gizit át kellett költöztetnem egy másik helyre, mert föltúrt mindent, kapart, kereste a piciket.
Majd próbálkozunk újra…

Achmed rég nem fér át a kerítés rácsai között :)  Mivel jött a tél, már nem féltettem a virágaimat, így hagytuk, hagy rohangáljon. Sötétedésre általában bevackolta magát Gizi ketrece mögé, de ha adtam egy kis pótvacsit, akkor a sajátjába is bement. Néhányszor azért megküzdöttünk, volt, hogy az egész család kergette, vagy a sövény alá kellett bemászni elkapni.

Ismét összefutott Achmed Spagettivel, de mostanra jelentősen megváltoztak az erőviszonyok :))) Spagetti változatlanul meg szeretné enni a nyulat. Meglapul, becserkészi, ugrik… Achmed felé fordítja a fülét, esetleg egy lépésnyit arrébbmegy. A második-harmadik próbálkozásnál megunja, visszatámad, morog, rúg, karmol, talán harap is :) Az egész kerten át képes üldözni a macskát, aki megtanulta, hogy csak a kerítés másik oldalán van biztonságban :)))