A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Elkészült a nyúlház. Ötlakásos társasház, könnyen takarítható, és a ketrecek kinyitása nélkül tudok eleséget és szénát adni a nyusziknak. Ettől persze még sokat nyitogatom, és jönnek is elém a nyunyuk. Közel egy hetet dolgoztam rajta, aztán négy ember kellett, hogy kicipeljük a garázsból. A ház mögé került, ahol csak egész korán süti a nap, így nyáron sem lesz túl meleg. A ház mögötti részt egy kerítéssel leválasztottuk, a kerítést fél méter mélyen a földbe is beástuk. Így felváltva rohangálhatnak a nyuszik. A szomszéd kutya megállás nélkül ugatja őket…

A kicsiket két odú várja, amit kívülről is lehet nyitni egy tolóajtóval, kukucskálni. A felső-szélső lakásokhoz is tervezek kívülre felszerelni egy-egy dobozt.

Miután rájöttem, hogy Achmed lány, sűrgős szükségem lett egy bakra. Nem volt kérdés, hogy milyen fajta legyen.

Szerettem volna egy másik vöröskét, hogy a gyerekeiket pároztatva foltos vöröseim legyenek. Ekkor még nem is sejtettem, hogy Achmed lány.

Érte is utaztam egy keveset, és akkor láttam meg, hogy ez nem is új-zélandi. Hosszú fül, keskeny fej, a szülők pedig kb. 6 kilósak voltak. Sajnos, a színe meg sem közelíti Giziét. De a hasa neki sem fehér, és összességében igencsak szép, kecses látványt nyújtott. Mint egy őzike. Eszembe sem jutott otthagyni.

Kéne egy lógófülű fiú. Ezt máig sem értem, miért gondoltam így.

Nézegettem sokáig, fehéret szerettem volna barna szemmel. Az igazából nem is fehér, frosty-nak hívják a színt. Narancs szín, narancs nélkül. Az én törpém örökít fakult színt, ilyet frosty-ból elég reménytelen lett volna találni, ezért feladtam. Ebbe a nyunyuba pedig egyszerűen beleszerettem. Hetekig nézegettem a képét, és egyszercsak az eladóak közé került. 200 km-t utaztam érte. Egész úton csöndben csücsült a kosárban, és azóta sem egy hiperaktív állat. Elég félős, de nagyon jó puha, jó simogatni. Előbb-utóbb élvezi is :) Ha a hátára teszem, úgy marad.

Ebben a korban már elég nehéz volt megszelidíteni. A nevelésről nem is beszélve. Több, mint két hétig mostam föl utána minden nap, már akkora alomládát tettem be, hogy alig fért el mellette ez a pici nyúl, de ő még mindig képes volt mellétalálni. Amikor a plafonig összepisil mindent, egy méterre ellőve, az külön öröm. De már hideg volt kint, sajnáltam volna kitenni. Ezután még egy kupac bolhát is irthattam le róla.

Férfiként is elég mulya, pedig ő itthon az alfa-hím. Kevesebb, mint másfél kiló!

Karácsonykor a fiam véletlenül a lány lakásába tette, alig tudtuk leszedni róla. A lányt…

Semmi izgalom. Egyszerűen megette a rácsokat. Pedig szép volt. Ronda fémrácsra cserélve.

Kegyetlen gazdik, már megint itthagyták azt a szerencsétlen nyulat. Közben a háza majdnem a duplájára bővült, beépített nyulunk lett :))

Most nem volt semmi drámai, egyszerűen amikor éjjel kettőkor,  hat óra autókázás után beestünk a lakásba, Rozi az ajtóban várt minket. Most nem is akart éhenhalni, pedig a magjait benthagyta a ketrecben és kizárta magát. A hálószobák ajtajait időben eltorlaszoltuk :)

Rozi lakását teleraktuk minden földi jóval, és elmentünk pár napra. Hazaérve nem találtuk a zárt ketrecben…

Szisztematikusan elkezdtem átkutatni a házat. Az első észrevételem az volt, hogy az ablakpárkányon levő cserépből hiányzik a rozmaring. A bazsalikom is. Aztán a kakukkfű jött. Még a száruk is. A következő, hogy a könyvelőnek összekészített számlákon egy sárgás folt és néhány nyúlbogyó van… De nyúl sehol.

Az összes háló ajtaja nyitva. Önző vagyok, először a saját ágyamban kerestem. Nincs. Zolinak galériaágya van. Ott sincs. Első ránézésre Gyöngyvérnél se. De hopp, nézd csak, az íróasztalon levő virágok… Hiányoznak! Lássuk: egy orchidea, a futóka csak kicsit rágva, az nem finom, egy kaktusz, az szúr, egy komplett korallvirág, a másiknak csak a virága, ez a szülinapi ajándék volt…

Nyúl sehol. Felforgattam a babaházat, el voltam rá készülve, hogy egy kihűlt tetemet találok valahol a parkettán az egyik sarokban.

Feladtam a szobát, kimentem inni, aztán mintha megmozdult volna valami. Az ágy alól egy bánatos fülpár tulajdonosa nézett rám. A lakásába visszatéve boldogan ugrándozott, evett, és elaludt.

Itt a mese vége… Folyt. köv.

Achmed növögetett, Rozi pici maradt, felmerült a kérdés, hogy mire jó az egész. Miből lesz a pecsenye?

Ez a kérdés vezetett a következő nyúl beszerzéséhez. Ha már veszek, miért ne legyen szép is? Így esett a választásom az új-zélandi vörösre. Nem is messze, nem is drágán kaptam egy gyönyörű példányt, rengeteg jótanáccsal és kellemes beszélgetéssel kiegészítve.

Rozi nem tűrte meg maga mellett, pedig még csak három hónapos volt. Ilyenkor még nem kéne védenie a területét. Achmed kétszintes kerti villáját kettéválasztottuk, és Gizi kapta a felső szintet. A név onnan ered, hogy fürdés után úgy nézett ki, mint egy takarítónő :))) Elnézést, nem szeretném sem a Giziket, sem a takarítónőket megbántani…

Azóta a leggyönyörűbb nyúl lett a világon. Egyszerűen tökéletes. Legalábbis nekem. Túlzottan is. Nem is szokott rosszalkodni. Egyáltalán.

Jelentős fordulópont az életünkben: beszereztünk egy újabb nyulat. Narancsszínű, lógófülű álomnyuszi. 7  hetesen került hozzánk, teljesen szobatiszta volt.  Ő nem is nőtt túl nagyra, a két kilójával egész elfogadható a nappaliban. És jól megy a színe a fenyőbútorokhoz :)

Achmednek készült egy ketrec, amiben nappal legelészhetett. Ismerkedett a macskákkal is. Spagetti egyértelműen úgy tekintett rá, mintha az ebédjére nézne. A fűben meglapolva odaosont, ugrott, majd mikor a rácshoz ért az orra, jött Achmed, és megszagolta. A nyúl ugyanis egyáltalán nem tartott tőle. Nevettünk is, hogy a nyúl titkos fegyvere a puszi :)