A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Vettem Achmednek egy pasit, gyorsan egymásra is találtak :)))

Achmed rég nem fér át a kerítés rácsai között :)  Mivel jött a tél, már nem féltettem a virágaimat, így hagytuk, hagy rohangáljon. Sötétedésre általában bevackolta magát Gizi ketrece mögé, de ha adtam egy kis pótvacsit, akkor a sajátjába is bement. Néhányszor azért megküzdöttünk, volt, hogy az egész család kergette, vagy a sövény alá kellett bemászni elkapni.

Ismét összefutott Achmed Spagettivel, de mostanra jelentősen megváltoztak az erőviszonyok :))) Spagetti változatlanul meg szeretné enni a nyulat. Meglapul, becserkészi, ugrik… Achmed felé fordítja a fülét, esetleg egy lépésnyit arrébbmegy. A második-harmadik próbálkozásnál megunja, visszatámad, morog, rúg, karmol, talán harap is :) Az egész kerten át képes üldözni a macskát, aki megtanulta, hogy csak a kerítés másik oldalán van biztonságban :)))

Achmednek készült egy ketrec, amiben nappal legelészhetett. Ismerkedett a macskákkal is. Spagetti egyértelműen úgy tekintett rá, mintha az ebédjére nézne. A fűben meglapolva odaosont, ugrott, majd mikor a rácshoz ért az orra, jött Achmed, és megszagolta. A nyúl ugyanis egyáltalán nem tartott tőle. Nevettünk is, hogy a nyúl titkos fegyvere a puszi :)

Gondoltam, kimegyünk egy kicsit sétálni. Letettem a lábamhoz Achmedet a fűbe. Soha nem ment el mellőlem két lépésnél távolabb. Leginkább a lábam mellett állt, de most mást gondolt. Átügetett a kerten, én meg gondoltam, ne ijesztgessük, majd a sarokban összeszedjük. Hát nem. A nyúl megállás nélkül futott át a kerítés rácsi között. Az egyik szomszédban macska, a másikban kutya, a kettő csengője között 100m. A közelebbit (a macskásat) próbáltuk előbb, nem nyitott kaput. Dani bemászott a kerítésen, és próbálta visszakergetni a nyulat. Lehetőleg nem a kutya felé…

És ekkor megjelent a szomszéd :o Eddig a padláson volt, azért nem jött előbb. Talán vasrudat is hozott apjukom a zajra :) Magyarázkodtunk egy sort, ők meg ajánlották a nyúlpaprikás receptjét….

Már évek óta fűztek a gyerekeim, hogy vegyünk egy húsvéti nyulat. Tőlem elég távol állt minden háziállat, legfeljebb halaim voltak.

Megígértem, hogy megnézhetik a nyuszikat a piacon, de most sem terveztem venni. Nagyhét lévén eléggé elszálltak az árak. Szinte mindenki árult “törpenyulat” is duplaáron. A legkisebbek kb. 20 dkg-osak voltak, itt leragadtunk. A néni is aranyosnak tűnt. Aznap elég rossz napom volt, a pici szőrös állatka pedig olyan hihetetlenül megnyugtató volt a kezemben… Én sajnáltam volna legjobban otthagyni. Kiválasztottunk egy kékszemű, barna foltosat, amiről állította a néni, hogy fiú és öt hetes múlt.

Vissza is lehetett vinni húsvét után. Persze nem terveztük, a kertben csak megleszünk vele valahogy.

Olyan pici volt, nem volt szívünk kirakni. Először úgy gondoltuk, hogy csak húsvétig marad bent. Aztán készült neki ketrec, a nyuszi maradt. A gyerekek beosztották, hogy melyik nap ki szed neki füvet a kertben. Nyuszóka növögetett, a nappali kezdett nyúlbiztossá válni. Megrágott néhány kábelt, és rendre nevelte a családot :))

De aztán tovább nőtt, 2,5 kg fölött már csak hosszában fért be a helyére.

Szóval a törpenyúl nem annyira volt törpe… Mostani szemmel nézve még négy hetes se lehetett, csoda, hogy megmaradt. Mostanra öt kiló fölött van és lány lett…

Ő Achmed. Megszolgálta a nevét, mert egy terrorista :)  Azaz mostanában Achmedina :)))  Legalábbis azt hiszem…