Az első vörös
Achmed növögetett, Rozi pici maradt, felmerült a kérdés, hogy mire jó az egész. Miből lesz a pecsenye?
Ez a kérdés vezetett a következő nyúl beszerzéséhez. Ha már veszek, miért ne legyen szép is? Így esett a választásom az új-zélandi vörösre. Nem is messze, nem is drágán kaptam egy gyönyörű példányt, rengeteg jótanáccsal és kellemes beszélgetéssel kiegészítve.
Rozi nem tűrte meg maga mellett, pedig még csak három hónapos volt. Ilyenkor még nem kéne védenie a területét. Achmed kétszintes kerti villáját kettéválasztottuk, és Gizi kapta a felső szintet. A név onnan ered, hogy fürdés után úgy nézett ki, mint egy takarítónő :))) Elnézést, nem szeretném sem a Giziket, sem a takarítónőket megbántani…
Azóta a leggyönyörűbb nyúl lett a világon. Egyszerűen tökéletes. Legalábbis nekem. Túlzottan is. Nem is szokott rosszalkodni. Egyáltalán.
