Szociológiai tanulmány a vevőkről…
Furcsa embereket ismertem meg…
Voltak nagyon szimpatikusak, akiknek szívesen adtam a nyuszikat, biztos jó soruk lesz. Volt, aki ajándékba vitte valakinek, akit nagyon szeretett :) Kevésbé volt felkészült, de nem tudtam elriasztani :)))
És volt kevésbé pozitív is…
Fölhív, előleget akar utalni, mert annyira kell. Fél órán belül a barátnője is kér egyet. Majd egy óra múlva telefon, hogy mégse, mert ezek a nyulak túl nagyok… Hogy mihez képest, azt nem tudtam meg.
Egy másikkal szombat délutánra megbeszéltük a helyet és az időt. Szombat délelőtt fel se vette a telefont. Egy vevő vitt volna kettőt, de nem mertem odaadni így. Még jó, hogy mégegyszer hívtam, és a hatodik csörgés után zavartan elhabogta, hogy mégse…
A legkellemetlenebb élmény húsvét vasárnap este ért. Csütörtökön lefixáltuk (roamingban), hogy vasárnap felviszem neki Pestre a picurt. Feltétlen fiút kért, elraktam neki. Pedig lett volna, aki elviszi szombaton; jó gazda lett volna, sajnálom, hogy lemaradt. Vasárnap bepakoltam, mentünk vele családot látogatni. Három és hét között kellett volna jönniük. Az elején örültem, hogy később érnek csak oda, így a család is babázhatott :) Hétkor felhívtam őket. Másodszorra felvették, először egy kislány, majd egy mit sem sejtő nagymama. Aztán a hölgy azt mondta, nem érti, mi történhetett, azt hitte, a férje már elhozta a nyulat. Tíz perc múlva felhív, hogy a férje elvesztette a számomat, és nem tudta jelezni, hogy nem is kell a nyuszi, mert már kaptak egyet a nagymamától… Átlátszó :((( Utálom, ha hülyének néznek. Minek hazudozni? Miért nem mondta szimplán, hogy bocs, mégse kérjük? Vagy hívott volna fel? Még jó, hogy nem került hozzájuk a nyúl.
Úgy tűnik, akkor egy marad nálunk. Tulajdonképpen örülök nagyon :))) Remélem, az eladottakra nagyon vigyáznak majd! Nem vagyok egy tenyésztő alkat, leginkább mindet megtartanám. Jó volt látni felnőni a piciket. Jövőre újra!