Befejezem…

Elnyunyulásom története 2016. April 8., Friday

Eldöntöttem, nem lesz többé nyulam. Azaz nem én, hanem a Jóisten, az Élet, a Sors, vagy ki hogyan hívja. Szerintem a Véletlen.

Nem tudom, meddig tudok minden nap foglalkozni velük. Már egy ideje nem merek kisnyulat szelidíteni, mert nem akarok új nyúlhoz kötődni :( Rozi és Zümm Nyúl elvesztése óta nem maradt igazán kedvenc. Csillit és Mogyorót is nagyon szeretem, mindig megsimogatom őket, beszélek hozzájuk. Szeretem Mályva nyugalmát, amikor hátranyújtott lábbal fekszik, amíg matatok nála, a kicsiket se félti tőlem. Bármikor kimehetek hozzájuk, mindig találok bennük örömet. Vagy tennivalót :) Hiányozni fog.

Amikor előzőleg kórházban voltam, akkor nagyon sok munkát jelentett a családomnak az ellátásuk, különösen, amikor csak a nyulak kedvéért kellett kijárni. Egy átlag nyúl jól elvan magában, nem is hiányzik neki, hogy macerálják; csak etessék-itassák és néha takarítsanak nála. De amelyik ahhoz van szokva, hogy minden nap megsimogatják, az el is várja, hogy mindig így legyen :) Sokszor nem is nyúlnak addig az ételhez, amíg nem simogatom meg őket. Meg persze viszek nekik pár szál friss finomságot, az is hiányzik, ha nem vagyok itthon. Nem utolsósorban, ha figyelem őket, akkor időben észreveszem, ha valamelyik szokatlanul viselkedik. Felnőtt nyúl nem múlt ki nálam váratlanul soha, ha itthon voltam. Nem várhatom el mástól, hogy kényeztesse, szeresse őket.

Szóval az egészségem (azaz a betegségem) miatt ezt nem tudom tovább csinálni. Örülök, hogy eddig ment :)

Az összes nyulam eladó, remélem, találok megbízható új gazdát nekik. A névvel rendelkezőket nem szeretném levágni… A maradékból még lesz egyszer-kétszer sültnyúl :)

Ha érdekel valamelyik, írj üzenetet. Vagy csak beszélgetni, mert most nagyon bánatos vagyok a döntésem miatt. Előre is köszi :)

 

UI: a tyúkok egyelőre maradnak. Bóbi óta nincs kedvenc tyúkom se. Jó, Polka, de ő már nagyon öreg :) Szóval friss tojásom lesz még egy ideig.