A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Ma nyulat vágtunk… Az egyik vörös kiszökött a helyéről, és meglátogatta a többieket. Nem tudom, miért pont oda ment, ott van a legkevesebb fű. Szerencsétlenségére Lili és Lali épp a mézesheteiket töltötték ott. Gondolom, Lali nem örült a konkurenciának, Lili meg egyáltalán senkinek sem, aki tőle akar valamit. Jól megtépték szegényt… Aztán jöttek a tyúkok. Rettentő vérszomjas fenevadak, azonnal odagyűlnek a vérszagra.

Amint meghallottam a gyanús zajt, futottam. Talán fél perc telhetett el, de a kicsit már lehangoló állapotban találtam :( Teljesen reménytelennek tűnt, így gyorsan összeszedtem a hozzávalókat, és lecsaptuk. Most még ehető a hús, néhány óra múlva már nem. Ha már bennevagyunk, akkor utánaküldtünk még egyet, hogy kijöjjön belőle egy leves. Még nőhettek volna, meg a vedlést is kivártam volna, meg még ezernyi kifogásom volt, hogy miért ne kelljen bántanom őket :( Így legalább nem nekem kellett eldöntenem a sorsát.

Vígasztalásképp a nagyobbik régi tyúk tojt egy tojást :) Megsütöttük tükörtojásnak, ez végre tényleg finom volt. Este pedig az összes tyúk összebújva aludt az ólban :)

Lili továbbra sem hajlandó Lalival :( Már kiraktam őket együtt az udvarra. Lili ásott, őrizte is a házát. Szemtelenül le is feküdt, kirakta a lábait oldalra, de ha Lali közeledett, azonnal nyüszíteni kezdett. Még harapni is képes volt :((( Megpróbáltam, de még Vili se bírt vele. Voltam kedves vele, aztán fenyegetőztem is: ha így folytatja, akkor a fazékban végzi.

Egy haszna azért volt a kiengedésének: élmény volt nézni, ahogy a hülye veszekedő tyúkok között rendet vág :))) A négy együtt menekült előle. Talán ez közelebb hozta őket.

Zsiráf (vagy Krumpli) csúnyán lekopaszodott, vedlik. A másik kevésbé, és ma bizalomgerjesztően kotkodácsolt, meg fészket kapart, és ráült. A taraja kivörösödött. Mostanra mindkettőjüké meggyógyult a ketreces csipkelődés után.

A ma este békésebben telt. Megvártam, amíg a régiek bemennek aludni, és az újakat azután tettem be. Álmukban nem bántották őket. Hajnalban rohantam kiengedni őket, már dúlt a hatalmi harc.

A kicsik már nem is olyan kicsik; a felnőttek lusták :) Gizi kölykei pedig olyan kövérek, hogy kigurulnak a fészekből :)))

Egy Gizi-kölyök kimászott a fészekből, és kihűlt. Még élt, amikor megtaláltam. Melengettem a kezemben, de már késő volt :( De egyébként sem volt vele minden rendben, lehet, hogy nem véletlen volt.

Másnap reggel pedig Achmed kölykét találtam kint. Már háromszor kirakta az anyja a fészekből, az elején be se gyűjtötte a többivel. Eddig mindig visszaraktam melegedni. Ezúttal nem sikerült.

Szegény nyusszokat elhanyagoltam. Először nyaraltunk, aztán meg az eső :( Nem volt sok kedvem kintlenni náluk, az etetés alatt is bőrig áztam :(

Rájukfért már egy kis szépítkezés. 64 körmöt vágtam le, 5-6 karmolással lettem közben gazdagabb :)

Meg is mértem őket:

1 kosár Achmed-kölök: 4kg (minusz kosár)

darabonként kb. fél kiló

Lali: 3kg

Gizi kölykei: 1,25kg

Peti: 1,25kg

Szaki: 1,25kg

Achmed persze mindkét műveletből kimaradt, féltem, hogy leharapná a fejem :(

Újabb felvonás.

Ma egy éti csigát fogtam… Tényleg… Ott voltam, amikor lecsapódott. Éljen :(

A felállított nyestcsapdával már a környék összes macskáját megfogtuk, a sajátunkat kétszer is :) És egy süni is besétált a csapdába.

Hat vöröses, meg két fehérebb. A maradék kettő szőrén-szálán eltűnt :(

Tegnap délután nem csuktuk vissza jól az etetőt, és a vörös picurok kiszöktek. Ez eddig még nem lett volna gond, már előfordult korábban is, akkor türelmesen várták a ketrec alatt, amíg visszapakoljuk őket. De most Achmed kint volt, és szétkergette őket. Már sötétben értünk haza, tízkor mentem ki hozzájuk.  Amikor kiléptem a teraszajtón, valami mocorgott a virágok közt. Azt hittem, süni. De a ketrecben egy kisnyúl sem volt, az anyuka pedig nagyon hiányolta őket… Ugyan hihetetlenül hangzik, de 1/2 12-re ketten, egy tekerős zseblámpa segítségével az összeset összevadásztuk :) Kilencet kilenc különböző helyen: volt belőlük a bokorban, a garázsleállón, az előkertben és a szomszédban is. Egyért a férjem mászott át, másnap mentegetőzhettem, hogy mi a sok lábnyom a felásott kertben :) Meg persze megtaláltunk egyet a teraszlépcső alatt :) Én már háromnál örültem, hogy maradt valami, nem hittem volna, hogy a rengeteg kóbor macska mellett meglesznek. A nyolcadik volt a szomszédban, a kilencedik pedig akkor mozdult meg a torma levelei alatt, amikor feladtuk, és befele indultunk. Visszatettük őket az anyjukhoz, aki megmosdatta, megszoptatta őket, és visszatért a családi béke.

Itt a bizonyíték, hogy mindegyik megúszta sértetlenül:

És innen jön a rossz…

Másnap reggel etetem őket, mind megvan. De egy döglött kisnyúl fekszik a földön, Achmed kölykei közül a kedvencem :((( Rohanok a ketrechez: újabb tetem. A kerec méterekre az előző napi helyétől, a tyúkháló kitépve, a ponyva elveszett útközben, nyúl semmi… Még egyet megtaláltunk, innen 30 méterre, a sövény alatt. Semmi nyom rajtuk, csak megfojtotta valami. A többiről semmi hír. Ha meg is menekültek, nem találtak haza azóta :( A szomszéd néhány napja panaszkodott, hogy nyest jár a padlásán, elvitte a kismacskát :( Már kiraktak csapdát. A ketrec az ablakunk alatt volt, nyitott ablaknál aludtunk. Hallottam éjszaka egy sikítást, de azt hittem, macska. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora állat képes széttépni a rácsot…

És a gyanúsított:

Vajon melyik a kakukktojás?