A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Mind a kilenc megvan :)))

Három naposak a vörös picik. Azt hittem, rossz hírt kell írnom. Eddig ugyanis Gizi nem szoptatott. Tegnap este egy halom csontsovány picur nyüszített nála. Már próbáltam Gizit megfogni, és ráakasztani őket, de semmi siker. Egyiket behoztam Rozihoz, hátha még meg tudja szoptatni. A pici csámcsogott, Rozi egy ideig tűrte, de eredmény semmi.

Nem voltam benne biztos, hogy kihúzzák az éjszakát. De ma reggel végre sikerült!

Tizenegy picur volt, ebből kettő világgá ment anyát keresni, ők elpusztultak. A többi remélem nagyra nő! Már nő a szőrük :)

Nagyon sokan vannak és nagyon picik…

Gondolkodtam, megírjam-e. Ilyennel nem szokás dicsekedni. Nekem segített volna, ha valakinél ilyet is olvastam volna.

Szóval Gizi megszült. Hat gyönyörű fickándozó nyuszibabát. De a bekészített hőszigetelt, védett dobozt figyelmen kívül hagyta. Az egyik leghidegebb éjszaka után, -6 fok volt reggel. A dobozba bebújt, aludt is benne, teletettem neki szénával, de kikaparta, szülni nem ott akart. Bemenekítettem őket, majd megpróbáltam egy fészekfélét összehozni, és beletenni a picurokat. Először nem akarta szoptatni őket, ezért rácuppantottam őket anyucira. Harmadik napra minden normálisnak tűnt. Anyuci mosdat, szoptat, a picik pocija majd kidurran :), szépítgeti a fészket. Ötödik nap délben még vígan fickándoztak. Délután háromra kihűlt, mozdulatlan testeket találtam :((( Pedig aznap nem is volt hideg.

Mindenkitől azt a tanácsot kaptam, hogy ha gondos az anya és elég a szőr, akkor nem lesz bajuk. De honnan kellett volna tudnom, hogy mennyi szőr elég? Széttúrták a kupacot, és kilógtak fölül. Tehát ennyi nem elég… Pedig már nőtt a vörös bundájuk.

Gizit át kellett költöztetnem egy másik helyre, mert föltúrt mindent, kapart, kereste a piciket.
Majd próbálkozunk újra…

Achmed növögetett, Rozi pici maradt, felmerült a kérdés, hogy mire jó az egész. Miből lesz a pecsenye?

Ez a kérdés vezetett a következő nyúl beszerzéséhez. Ha már veszek, miért ne legyen szép is? Így esett a választásom az új-zélandi vörösre. Nem is messze, nem is drágán kaptam egy gyönyörű példányt, rengeteg jótanáccsal és kellemes beszélgetéssel kiegészítve.

Rozi nem tűrte meg maga mellett, pedig még csak három hónapos volt. Ilyenkor még nem kéne védenie a területét. Achmed kétszintes kerti villáját kettéválasztottuk, és Gizi kapta a felső szintet. A név onnan ered, hogy fürdés után úgy nézett ki, mint egy takarítónő :))) Elnézést, nem szeretném sem a Giziket, sem a takarítónőket megbántani…

Azóta a leggyönyörűbb nyúl lett a világon. Egyszerűen tökéletes. Legalábbis nekem. Túlzottan is. Nem is szokott rosszalkodni. Egyáltalán.