A húsvéti nyuszival kezdődött az egész... Most elsősorban új-zélandi vörös és kosorrú törpenyúl fajtákkal foglalkozom. Kalandos úton szereztem egy pár bécsi fehér nyulat is, mert mindig szerettem a fehér nyuszikat, csak ne lenne piros szemük. Így lett kékszemű is :)
A színgenetika különösen érdekel.

Miután rájöttem, hogy Achmed lány, sűrgős szükségem lett egy bakra. Nem volt kérdés, hogy milyen fajta legyen.

Szerettem volna egy másik vöröskét, hogy a gyerekeiket pároztatva foltos vöröseim legyenek. Ekkor még nem is sejtettem, hogy Achmed lány.

Érte is utaztam egy keveset, és akkor láttam meg, hogy ez nem is új-zélandi. Hosszú fül, keskeny fej, a szülők pedig kb. 6 kilósak voltak. Sajnos, a színe meg sem közelíti Giziét. De a hasa neki sem fehér, és összességében igencsak szép, kecses látványt nyújtott. Mint egy őzike. Eszembe sem jutott otthagyni.

Kéne egy lógófülű fiú. Ezt máig sem értem, miért gondoltam így.

Nézegettem sokáig, fehéret szerettem volna barna szemmel. Az igazából nem is fehér, frosty-nak hívják a színt. Narancs szín, narancs nélkül. Az én törpém örökít fakult színt, ilyet frosty-ból elég reménytelen lett volna találni, ezért feladtam. Ebbe a nyunyuba pedig egyszerűen beleszerettem. Hetekig nézegettem a képét, és egyszercsak az eladóak közé került. 200 km-t utaztam érte. Egész úton csöndben csücsült a kosárban, és azóta sem egy hiperaktív állat. Elég félős, de nagyon jó puha, jó simogatni. Előbb-utóbb élvezi is :) Ha a hátára teszem, úgy marad.

Ebben a korban már elég nehéz volt megszelidíteni. A nevelésről nem is beszélve. Több, mint két hétig mostam föl utána minden nap, már akkora alomládát tettem be, hogy alig fért el mellette ez a pici nyúl, de ő még mindig képes volt mellétalálni. Amikor a plafonig összepisil mindent, egy méterre ellőve, az külön öröm. De már hideg volt kint, sajnáltam volna kitenni. Ezután még egy kupac bolhát is irthattam le róla.

Férfiként is elég mulya, pedig ő itthon az alfa-hím. Kevesebb, mint másfél kiló!

Karácsonykor a fiam véletlenül a lány lakásába tette, alig tudtuk leszedni róla. A lányt…

Achmed növögetett, Rozi pici maradt, felmerült a kérdés, hogy mire jó az egész. Miből lesz a pecsenye?

Ez a kérdés vezetett a következő nyúl beszerzéséhez. Ha már veszek, miért ne legyen szép is? Így esett a választásom az új-zélandi vörösre. Nem is messze, nem is drágán kaptam egy gyönyörű példányt, rengeteg jótanáccsal és kellemes beszélgetéssel kiegészítve.

Rozi nem tűrte meg maga mellett, pedig még csak három hónapos volt. Ilyenkor még nem kéne védenie a területét. Achmed kétszintes kerti villáját kettéválasztottuk, és Gizi kapta a felső szintet. A név onnan ered, hogy fürdés után úgy nézett ki, mint egy takarítónő :))) Elnézést, nem szeretném sem a Giziket, sem a takarítónőket megbántani…

Azóta a leggyönyörűbb nyúl lett a világon. Egyszerűen tökéletes. Legalábbis nekem. Túlzottan is. Nem is szokott rosszalkodni. Egyáltalán.

Jelentős fordulópont az életünkben: beszereztünk egy újabb nyulat. Narancsszínű, lógófülű álomnyuszi. 7  hetesen került hozzánk, teljesen szobatiszta volt.  Ő nem is nőtt túl nagyra, a két kilójával egész elfogadható a nappaliban. És jól megy a színe a fenyőbútorokhoz :)

Már évek óta fűztek a gyerekeim, hogy vegyünk egy húsvéti nyulat. Tőlem elég távol állt minden háziállat, legfeljebb halaim voltak.

Megígértem, hogy megnézhetik a nyuszikat a piacon, de most sem terveztem venni. Nagyhét lévén eléggé elszálltak az árak. Szinte mindenki árult “törpenyulat” is duplaáron. A legkisebbek kb. 20 dkg-osak voltak, itt leragadtunk. A néni is aranyosnak tűnt. Aznap elég rossz napom volt, a pici szőrös állatka pedig olyan hihetetlenül megnyugtató volt a kezemben… Én sajnáltam volna legjobban otthagyni. Kiválasztottunk egy kékszemű, barna foltosat, amiről állította a néni, hogy fiú és öt hetes múlt.

Vissza is lehetett vinni húsvét után. Persze nem terveztük, a kertben csak megleszünk vele valahogy.

Olyan pici volt, nem volt szívünk kirakni. Először úgy gondoltuk, hogy csak húsvétig marad bent. Aztán készült neki ketrec, a nyuszi maradt. A gyerekek beosztották, hogy melyik nap ki szed neki füvet a kertben. Nyuszóka növögetett, a nappali kezdett nyúlbiztossá válni. Megrágott néhány kábelt, és rendre nevelte a családot :))

De aztán tovább nőtt, 2,5 kg fölött már csak hosszában fért be a helyére.

Szóval a törpenyúl nem annyira volt törpe… Mostani szemmel nézve még négy hetes se lehetett, csoda, hogy megmaradt. Mostanra öt kiló fölött van és lány lett…

Ő Achmed. Megszolgálta a nevét, mert egy terrorista :)  Azaz mostanában Achmedina :)))  Legalábbis azt hiszem…